Magyarországi kétéltűfajok / 17. Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)

MEGJELENÉS:

A kifejlett, robosztus testalkatú foltos szalamandra átlagosan 20 cm hosszú, a legnagyobb egyedek elérhetik a 30 cm-t. Szemei nagyok, kiemelkedők, pupillája sötét. A test hengeres, mintázata feltűnő, egyedileg nagyon változatos. Háta és oldala fényes fekete, amelyet világos- vagy sötétsárga foltok tarkítanak (nyugatabbra egyes alfajainál, illetve néhány Börzsönybéli állományánál előfordulnak olyan egyedek, amelyeken a foltok narancs- vagy tűzvörösek). A Nyugat-európai populációknál előfordulnak hosszanti csíkos egyedek is. A has általában szürke alapon sárga foltos. Kétoldalt a tarkótájékon, a nyakra húzódóan, sárga, vese alakú fültőmirigyek találhatók. A hát közepén két sorban pórusmirigyek, az oldalakon egy-egy sor szemölcs fut végig. A feltűnő mintázata a fültőmirigyek és a pórusmirigyek mérgező váladékára hívja fel a figyelmet, ugyanakkor megfelelő közegben észrevehetetlenné teszi a foltos szalamandrát. A lárvák születésükkor körülbelül 30 mm hosszúak. Színük sötét, márványozott barnásszürke. Sárga foltjaik csak átalakuláskor jelennek meg. Három pár külső kopoltyúval rendelkeznek.

ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN:

Magyarországon jól körülhatárolható az elterjedési körzete, az Északi-középhegységben (Börzsöny, Mátra, Bükk, Zempléni-hegység, Cserhát), a Kőszegi- és a Soproni-hegységben valamint az Őrségben fordul elő. Előfordulása a Pilis-Visegrádi-hegység területén valószínű, több nem dokumentált megfigyelésről is tudunk. Egyes helyeken, például Jósvafő környékén, kifejezetten gyakori.

ÉLŐHELY:

Kifejezetten az öreg lomberdőket és azon belül is a nyirkosabb, sötétebb, mély szakadékokat, horhosokat, lehetőleg vízzel telt patakmedrek közelségét kedveli. Erdőtípus tekintetében főleg bükkösökben és gyertyános tölgyesekben találkozhatunk vele. Középhegységi faj, 200-300 méter alatt csak ritkán fordul elő. Közép-Európában körülbelül 1000 méterig, Dél-Európa egyes részein 2000 méterig hatol fel.

ÉLETMÓD:

A foltos szalamandra általában éjszaka aktív, szürkületkor jön elő, azonban borús, esős időben napközben is találkozhatunk vele. Nappal nedves üregekbe, gyökerek, vagy avar alá bújik.

TÁPLÁLKOZÁS:

Táplálékát általában éjjel vagy alkonyatkor mozgó gerinctelenek (giliszták, meztelen csigák, ízeltlábúak és lárvák) alkotják.

SZAPORODÁS:

Elevenszülő faj. Április-május környékén, a szárazföldön vagy sekély vízben párzik. A hím az ivarsejteket egy úgynevezett ondótokban (spermatophora) helyezi a nőstény kloakájához, amelyet a nőstény saját kloakájával felvesz. A megtermékenyítés tehát a nőstény testén belül jön létre. A megtermékenyített peték a nőstény petevezetékében fejlődnek lárvává, amelyek május-július hónapokban meglehetősen fejletten, végtagokkal és kopoltyúkkal jönnek világra. A nőstény lárvafialás céljából lassú folyású, hideg és tiszta vizeket keres fel. A lárvák augusztus-szeptembere alakulnak át, és hagyják el a vizet, hogy ettől kedve a felnőtt szalamandrák életét éljék.

MEGŐRZÉS:

Hazai állománynagysága nem ismert pontosan. A fajt veszélyeztető egyik legfontosabb tényező a lárvák kifejlődéséhez szükséges tiszta, friss vizű források, lassú folyású patakok, csermelyek számának fogyatkozása. A megfelelő, lárvafialásra alkalmas vizeket nagy távolságból is felkereső, lassú mozgású nőstények fokozott veszélynek vannak kitéve az egyre sűrűbb úthálózat miatt. Korábban előszeretettel gyűjtötték tetszetős színe miatt, ez a szokás mára szerencsére alábbhagyott. A faj a Berni Egyezmény III. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden kétéltű és hüllő – védett. Természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.