A teknőst még 2019-bem fedezték fel, de a genetikai teszteket most végezték el.

A genetikai tesztek megerősítették, hogy a Galápagos-szigeteken talált óriási teknős egy olyan fajból származik, amelyről a tudósok azt hitték, hogy több mint egy évszázada kihalt.

A Galápagos-szigetek hatósága betiltotta a tűzijátékok eladását és használatát a szigetvilágban, hogy megvédjék az egyedülálló állatvilágot.

A természetvédők szerint a pirotechnikai hatások után a főbb problémák a tachycardia és más szívbetegségek, stressz, szorongás, viselkedésük megváltoztatása és a faj túlélésének veszélyeztetése.

A legutolsó időpont, mikor élő példányokat figyeltek meg a Santiago-szigeten 1835-ben volt, Charles Darwin látogatása során. Az évek alatt a populációt elpusztították a betelepített fajok, mint például a vaddisznók.

A Galapagos Nemzeti Park Igazgatósága (GNPD) nemrégiben 1436 varacskosfejű leguánt (Conolophus subcristatus) telepített át az Észak-Seymour-szigetről Santiago-szigetére, részben a sziget folyamatos ökológiai helyreállításának megkönnyítésére. A kutatások jelzik, hogy az első varacskosfejű leguánok közel 200 éve élnek a szigeten.

Még a forró környezethez alkalmazkodott hűlők is szenvedhetnek a hő-stressztől, a szakértők szerint ezt a globális felmelegedés okozza, ami aggodalomra ad okot.

A kiszáradás szörnyű halál, mégis gyönyörűen konzerválja a testet.

Ez lett a szerencsétlenül járt indiai kaméleon (Chamaeleo zeylanicus) sorsa, amely életét vesztette, feltehetően utolsó erejéből megpróbált inni a csapból, de sajnos elzárták.

Hogyan kerülnek ezek a nagytestű növényevők a víz alá?

A tengeri leguán (lat.: Amblyrhynchus cristatus, eng.: marine iguana) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a leguánfélék (Iguanidae) családjába tartozó faj. Csak a Galápagos-szigetek sziklás tengerpartjain honos. A Galápagos-szigetek egy 14 nagyobb szigetből, 6 kisebből és 107 sziklából álló vulkanikus szigetcsoport.