Magyarországi hüllőfajok / 12. Rézsikló (Coronella austriaca)

MEGJELENÉS:

A rézsikló relatíve kistermetű siklónk, hossza 60-80 cm. Teste zömök, farka rövid, feje valamelyest háromszög alakú, ezek miatt sokan tévesztik össze a viperákkal. Szeme relatíve apró, pupillája kerek (ez jól megkülönbözteti a viperáktól). Tarkóján az osztrák kétfejű sasra emlékeztető mintát visel (innen a tudományos név, austriaca), amely ugyancsak emlékeztet a keresztes viperák jellegzetes tarkófoltjára. Az orrcsúcstól a szemen át a szájzugon túl, a nyakig sötét, vöröses vagy barnás csík húzódik. A hímek alapszíne világos barna, okker, aranybarna vagy bronzbarna (rézszínű), a nőstényeké jellegtelenebb, barnásszürke. A pikkelyek simák, ezért a rézsikló fémesen csillog. Mindkét nemnél a háton két sötét, párhuzamosan futó pontsor húzódik végig a tarkófolttól a farokvégig. A has hímeknél világosabb, általában vöröses, barnás, apró pettyekkel, míg a nőstényeknél szürkésbarna vagy sötétszürke. A fiatal rézsiklók háta és oldala világos palaszürke, kontrasztos, a felnőttekével megegyező, de majdnem fekete hátmintázattal. Hasuk téglavörös.

ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN:

A rézsikló Magyarország területén mindenütt, sík- és dombvidékeinken egyaránt előfordul.

ÉLŐHELY:

Magyarországon a rézsikló élőhelye nehezen meghatározható. Alapvetően minden nyílt, száraz, gyepes vagy cserjés terület, erdőszél, ritkás erdő, de olykor üde réteken is felbukkan. Valószínűleg fontos szempont számára fő táplálékának, a gyíkoknak a jelenléte. Elterjedési területén a tengerszinttől 1800 méterig felhatol.

ÉLETMÓD:

A rézsikló életmódjáról rejtőzködő viselkedése miatt keveset tudunk. Alapvetően nappali életmódot folytat, elsősorban a reggeli, délelőtti órákban aktív. Ilyenkor bokrok tövében, fűcsomók között napozik, de felmászik kisebb cserjékre is. A telelésből március második felében vagy április elején jön elő és szeptember végén, október elején vonul el. A hideg hónapokat sziklahasadékokban, földalatti üregekben, fák gyökerei alatt, fagymentes helyeken vészeli át. Nem gyorsmozgású kígyó, ha meglepik, inkább mozdulatlanná dermed. Ha megfogják, gyakran harap, de harapása ártalmatlan, még a siklóknál ismert tűszúrásra emlékeztető sebeket is alig okoz. Ha megfelelően fogják kézbe, hamar megnyugszik.

TÁPLÁLKOZÁS:

Táplálékát főként gyíkok alkotják, amelyeket testének gyűrűivel fojt meg, de zsákmányol rágcsálókat, kisebb kígyókat (köztük viperákat) és valószínűleg rovarokat is.

SZAPORODÁS:

Párzása április elejétől elkezdődik, de (legalábbis angliai megfigyelések alapján), akár kora őszig is tarthat. A késői párosodás esetén feltételezhetően a nőstény a hímivarsejteket tárolja, és az embriók fejlődése egy arra alkalmas időszakban, például következő tavasszal indul meg. Elevenszülő, a teljesen kifejlett, de csak 12-21 cm hosszú 2-19 (általában 5-8) kis rézsikló augusztusban, szeptemberben jön a világra, és apró gyíkokkal vagy rovarokkal táplálkozik.

MEGŐRZÉS:

A rézsikló hazánkban még viszonylag gyakori. Mivel a legváltozatosabb élőhelyeken fordul elő, nem tekinthető közvetlenül veszélyeztetettnek. Ugyanakkor elsősorban a jó minőségű, nem degradált élőhelyeket kedveli, amelyek gyíkokban, és ennek előfeltételeként rovarokban és változatos mikroélőhelyekben gazdagok. Ezekből viszont már viszonylag kevés található Magyarországon. A kígyókat magukat közvetlenül a közúti forgalom, és az emberi tudatlanság fenyegeti. A viperákra emlékeztető megjelenése miatt még ma is gyakran verik agyon a rézsiklót. A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.