Magyarországi hüllőfajok / 14. Keresztes vipera (Vipera berus)

MEGJELENÉS:

A keresztes vipera jellegzetes vipera megjelenésű, azaz feje háromszögletű, a halántéktájékon elhelyezkedő méregmiriggyé alakult fültőmirigyek miatt hátrafelé kiszélesedő. A hímek átlagosan 60 cm-re, a nőstények 70-80 cm-re nőnek. Megfigyeltek már 1 méter feletti példányokat is. A hímek testsúlya 110-180 g, míg a nőstényeké 191-232 g, azonban ez a testmérethez hasonlóan, állományonként változó. Pupillája függőleges hasítású. Zömök, izmos törzse, és rövid farka van, mely a kloáka után, főként nőstényeknél hirtelen elvékonyodik. A törzs izomzata gyenge, így szorítani gyengén tud. Elterjedt nézet, hogy a farkánál fogott, lefele lógatott keresztes vipera nem tud önerőből visszamarni. Ez az állítás felnőtt példányok esetében igaz, ellenben a fiatal kígyók esetén nem. Azonban még a felnőtt egyedek is képesek önmagukon visszakúszni. Jellegzetes mintázata a nyaktájéktól a farok végéig húzódó sötét színű cikk-cakk sáv, mely elüt a test alapszínétől. A test mindkét oldalán kör alakú foltok találhatók, melyek színe megegyezik a cikk-cakk minta színével. A keresztes vipera törzsalakjára (Vipera berus berus) az erőteljes ivari kétalakúság (ivari dimorfizmus) jellemző. A nőstények a hímeknél hosszabbak és robosztusabbak. A hímeké alapszíne a szürkétől az ezüstfehérig terjedhet, a háton futó mintázat feketés, és igen kontrasztos, a nőstények alapszíne a barna valamely árnyalata, a cikk-cakk mintázat barnás tónusú, és a hímekről eltérően, nem annyira üt el a test alapszínétől. Az egyedek tarkótájékán jellegzetes X vagy Λ minta figyelhető meg. Felső ajakpajzsaik (supralabialia) fehérek, a haspajzsok (ventralia) feketék vagy sötétszürkék esetenként fehér pontozással. A farokvég a hasi oldalon mindkét nemnél sárga. Gyakran találkozhatunk fekete (melanisztikus) példányokkal, melyeknek az aránya populációnként változó. Az ilyen egyedek túlnyomó többsége a fehér felső ajakpajzsok kivételével koromfekete. Születéskor általában normál színezetűek, majd az alapszín fokozatosan sötétedik el, és 2-3 éves korukra válnak feketévé. A keresztes viperánál megfigyeltek már albínó, rozsdavörös és kékes árnyalatú példányokat is. A boszniai keresztes vipera (V. b. bosniensis) 50-60 cm-es nagyságúra nő. Jellegzetessége az színezetbeli ivari kétalakúság (dichromatizmus) hiánya. A hazai egyedek alapszíne általában a barna valamely árnyalata. A cikk-cakk mintázat barnás-feketés, és gyakran nem egybefüggő, hanem felszakadozott keresztsávok alkotják. A mintázat a nyaki tájékon és a test utolsó harmadán mindig keresztsávokból áll. A törzsalaktól a magasabb hátpikkelyszám (általában 23, a V. b. berusnál 21), a gyakori kettős szem alatti pikkelysor (subocularia) (V. b. berusnál egy) és a hátmintázat felszakadozása különbözteti meg. Hazánk déli részén elő állományaiban igen magas az – elsősorban hím – melanisztukus egyedek aránya.

ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN:

A keresztes vipera hazánkban foltszerűen fordul elő, így megtalálható Somogy és Zala megyében, a Tiszaháton Szabolcs-Szatmár megyében, valamint a Zempléni-hegységben, beleérve Tokaj-hegyet és környékét. Feltehetőleg médiakacsának tekinthetők a Bakonyban, a Bükkben illetve a Pilisben talált viperákról szóló hírek, de előfordulhat, hogy elengedett példányokról van szó.

ÉLŐHELY:

A faj Magyarországi állományai két egymástól igen eltérő biotópban lelhetők fel. Északkeleten, a Zempléni-hegységben bokrokkal, facsoportokkal tarkított réteken, kaszálókon, erdőszéli bokorsávokban, néhány éves irtásokban találkozhatunk keresztes viperával. Somogy és Zala megyében égerlápok, tölgyesek szélein, tisztásokon találkozhatunk a fajjal. Kedveli a saspáfránnyal fedett tisztásokat, szedreseket, illetve gyakran figyelhető meg víz közelében.

ÉLETMÓD:

A keresztes vipera elsősorban nappali életmódot folytat. Szórványos megfigyelések léteznek éjszakai aktivitásról is, főleg meleg nyári éjszakákon. A párzási időszakon kívüli aktivitása elsősorban a reggeli és a késő délutáni órákra tehető. A telet a keresztes vipera üregekben, farönkökben hibernálva tölti, általában októbertől, március-áprilisig. Először a hímek fejezik be a telelést, 2-3 héttel később a nőstények, majd a fiatalok is követik őket. A hibernációt követően a hímek kizárólag napozással töltik napjukat, egyáltalán nem táplálkoznak. Ez a hím ivarsejtek képződésének (sprematogenezis) időszaka. Április első heteiben megtörténik az első vedlés, mely többé-kevésbé szinkronizált, azaz az állomány valamennyi hím egyede majdnem egyidejűleg vedlik. Nagy kánikula esetén a keresztes vipera aestiválhat, mely egy időleges nyári passzív állapotot takar, amelyet az egyed bármikor megszakíthat. A hiedelmekkel ellentétben a keresztes vipera ritkán támad. Leggyakrabban sokkal azelőtt elmenekül a közeledtünkre (a lépteink rezgését érzékelve), hogy észrevennénk. Menekülési út hiányában hangos sziszegéssel, fújtatással próbálja elijeszteni a támadóját majd/vagy villámgyorsan mar. A marások többsége riasztó jellegű, amikor az állat nem fecskendez mérget a támadójába. Tényleges mérgezés legtöbbször az állat kézbevétele esetén következik be. A keresztes vipera mérge alapvetően a keringést gátló és véralvasztó hatású vérméreg (ún. hematoxin), vérömlenyt okozó (hemorhagikus) és izomműködést gátló (miotoxikus) aktivitással. A méregben a véralvadásra ható anyagok dominálnak, a vér alakos elemeit és vérerek belső falát (endotélium) roncsolja, melynek következtében véralvadási zavarok, súlyos esetekben keringési sokk áll be. Hazánkban a viperamarás nagyon ritka, 1-2/év, mindkét mérgeskígyó fajunk, azaz a keresztes és a rákosi vipera marását együttesen értve. Az elmúlt 60 évben mindössze két halálos keresztes vipera marás történt hazánkban.

TÁPLÁLKOZÁS:

A felnőtt keresztes viperák elsősorban kisemlősökkel táplálkoznak. Ritkábban gyíkokat, békákat és madarakat (főleg röpképtelen fiókákat) is fogyasztanak. A fiatal egyedek táplálékát elsősorban békák és gyíkok illetve újszülött kisemlősök teszik ki. A vipera zsákmányát mérgével öli meg. A marást követően elengedi áldozatát és vár pár percig, amely alatt az áldozat elpusztul, majd szag és hőnyomok alapján megkeresi a zsákmányt, és fejétől kezdve egyben lenyeli.

SZAPORODÁS:

Megfigyelések alapján a vedlés a párzási aktivitás megindítója. Ekkortól jelentkezik a jellegzetes párzási viselkedés, azaz a hímek egész nap keresik a nőstényeket, akár kilométeres távolságokat is megtéve, párharcokat vívnak, illetve őrzik azon nőstény egyedeket, amelyekkel sikerült párosodniuk. A párzási időszak 2-3 hétig tart, majd ezt követően a hímek szétszóródnak. A nőstények a hímekkel ellentétben táplálkoznak a hibernációt követően. A vemhes nőstények a nyár során idejük nagy részét napozással töltik. Az 5-15 újszülött (hosszuk 12-23 cm, súly 2,3-7,7 g) úgynevezett álelevenszüléssel, augusztusban vagy szeptemberben jön világra. A fiatalok, első vedlésüket követően kezdenek táplálkozni. A fent említett jellegzetes aktivitás következtében tavasszal elsősorban hímekkel találkozhatunk, nyáron főleg nőstényekkel, illetve késő ősszel főként újszülött egyedeket figyelhetünk meg. A nőstények kétévente szaporodnak, az ivarérettséget mindkét nem három-négy éves korában, a hímek körülbelül 30 cm-es hossznál, a nőstények 40-45 cm-es hossznál érik el.

MEGŐRZÉS:

Hazánkban a keresztes vipera ritka. Állományai közül főként a Somogy és Zala megyeiek, illetve a Tokaj-hegyen és környékén előfordulók, igen kis egyedszámúak, pár száz egyedből állók. Az élőhelyek eltűnése és feldarabolódása, a kis egyedszámú állományok teljes elszigetelődése, az élőhelyein folytatott intenzív vadgazdálkodás, valamint az emberi behatások az állományok megfogyatkozásáért felelős legfőbb tényezők. A viperákat a helyi lakosság ellenszenve és alaptalan félelme, illetve az utóbbi években a média által gerjesztett pánikhírek következtében igen gyakran verik agyon. A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon fokozottan védett. Természetvédelmi értéke: 250 000 Ft.