Hidasgyíkok, a kezdet

Sokat gondolkoztam, hogy mivel is kellene indulni, de azt hiszem, ha az elején kezdünk mindent az lesz a legmegfelelőbb.

A hagyományos rendszerekben a hüllők (Reptilia) osztálya négy rendre tagolódik: a teknősök (Testudines), a krokodilok (Crocodylia), a hidasgyíkok (Sphenodontia) és a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjeire. A pikkelyes hüllők rendje tovább tagolható a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia), az ásógyíkok (Amphisbaenia) és a kígyók (Serpents vagy Ophidia) alrendjeire.

A hidasgyíkok rendjének három alfaja ismert:

Tuatara (Sphenodon punctatus vagy S. punctatum)
Brother-szigeti hidasgyík (Sphenodon guntheri)
Sphenodon diversum – csak kövületekből ismert, mára már kihalt

A feltárt leletek azt mutatják, hogy a hidasgyíkok már 170-225 millió éve a felső triászban is jelen voltak. Utolsó képviselői a 65 millió éve kihalt felemásgyíkoknak. Ezek a különleges ősi hüllők lassan növekednek, mozgásuk, szaporodásuk és anyagcseréjük is rendkívül lassú. Küllemre hasonlítanak a leguánokra, de közelebbi rokonságban nem állnak a gyíkokkal, sem a kígyókkal. Csontvázuk felépítésében nagy különbségek vannak a gyíkokétól. Azonban nekik is a nyitott szemükön egy hártyaszerű harmadik szemhéj húzódik keresztbe és fejtetői szemük is van.

A TUATARA

Élőhely:

Jelenleg csak az Új-Zélandot északról szegélyező, és a két fő szigetet elválasztó Cook-szorosban lévő 32 kis szigeten élnek, sziklás területeken. A kutatók szerint az egyedszámuk 60 ezer fölé tehető, de nem éri el a 100 ezres határt. A Brother-szigeti alfaj egyedszáma 400 példányból áll.

Wellingtonban 2005-ben létesítetek egy 250 hektáros Karori-rezervátumot, az őshonos madarak, hüllők, rovarok és egyéb állatok tenyésztésére. 2008-ban hidasgyík fészekre és benne 4 tojásra bukkantak a rezervátum dolgozói.

2016 januárjában a Chester Zoo bejelentette, hogy őshazáján, Új-Zélandon kívül először sikerült fogságban szaporítani a tuatarát.

Felépítés:

Testét sárga foltos, zöldesbarna pikkelyek borítják. Feje és nyaka rövid, szeme nagy. Hátoldalán tüske és lemez alakú szaruképletekből álló taraj húzódik a tarkójától a zömök farok végéig - a tuatara név maori nyelven tüskés hátat jelen. Farkát veszély esetén ledobja. Szabadon álló hasi bordái is vannak, amelyek nem érintkeznek a gerincoszloppal, ez a dinoszauruszokra jellemző sajátosság. Karmos lábai erősnek tűnnek, de nem bírja el a testsúlyát hosszútávon. Rendelkezik fejtetői szemmel, (tobozszem) ami jól látható a fiatalokon, idővel ezt bőr takarja el. A kifejlett tuatara mérete 50-80 cm lehet, a hímek nagyobb termetűek. Az arckoponyát két csonthíd köti össze a halántéktájékkal (innen származik a hidasgyík elnevezés). A fogak két sorban helyezkednek el a csőrszerű felső állkapocsban, amelyek közé tökéletesen illeszkednek az alsó állkapocsban lévők. A fogak a koponya részét képezik, így nem képesek cserélődni, ha elkoptak. Az idősebb egyedek így nagyobb előnyben részesítik a puhatestűeket étrendjükben. Nincs látható külső fül és dobhártya sem, ezért hallásuk nagyon gyenge.

Életmód:

Kiválóan alkalmazkodtak a sziklás szigetek hideg klímájához. A kifejlett példányok éjszaka és szürkületkor, a fiatal egyedek nappal a legaktívabbak. Ízeltlábúakkal és tojással táplálkoznak. Viharmadarak föld alatti fészekodújában húzódnak meg. Az anyagcseréjük rendkívül lassú, lélegzetüket egy órán át is képesek visszatartani. Élettartamuk a természetben megfigyelések szerint átlagosan 35 év körül van, fogságban a 100 évet is túlléphetik a hímek.

Szaporodás:

Nagyon lassan, akár 30 éves korokig is növekedhetnek. Ivarérettségüket 20 éves koruk körül érik el. A nőstények csak 4 évente szaporodnak. A tojások 12 hónapig fejlődnek a nőstény testében, majd lerakásuk után 15 hónap múlva kelnek ki. Fészekalja 12-17 pingponglabda méretű, bőrhártyával bevont fehér tojásból áll. A kelés 9 órán át is eltarthat.

Mindkét ma is élő faj veszélyeztetett!

Képek: google