Matamata, avagy cafrangos teknős

A matamata vagy cafrangos teknős (lat.: Chelus fimbriata, eng.: mata mata, mata-mata, vagy matamata) egy Dél-Amerikában élő édesvízi teknős. Elsősorban az Amazonas és az Orinoco medencékben találkató meg. A Chelus nemzetség egyetlen létező faja.

RENDSZERTAN:

A matamatát először egy francia természettudós Pierre Barrère írta le 1741-ben, mint „ nagy szárazföldi teknős szúrós és tarajos pikkelyekkel”.

1783-ban a német természettudós Johann Gottlob Schneider Testudo fimbriata néven sorolta be a rendszertanba.

14 különböző alkalommal nevezték át két évszázad alatt, végül 1992-ben kapta meg a mai nevét.

MEGJELENÉS:

A matamata egy nagy, lapos teknős, nagy háromszögletű lapos fejjel, sok bőrlebennyel és nyúlvánnyal a bőrén és arcorra ormányban végződik. Három nyúlvány van a nyakon, és további négy a felső állkapcson, melyek nem kampósak és nem fogazottak. A fej, a nyak, a farok és a végtagok szürkésbarna színűek a felnőtteknél. A nyak jóval túlnyúlik a teknőn.

Színe barna vagy fekete, hosszúkás hátlemeze elérheti felnőtt korára a 45 cm-t is, de átlagosan 30-40 cm. A kifejlett kori súlya 15 kg. A hátlemezén három erős hosszanti borda húzódik, ami krém, sárga vagy barna színű. Ezek azt a célt szolgálják, hogy hasonlítson egy darab kéregre, ami kiválóan álcázza a ragadozókkal szemben. Szemei kicsik, külső dobhártyája nagy.

A mellső úszóhártyás láb ujjai karmokban végződnek. A hímek mellpajzsa homorú és hosszabb, vastagabb farkuk van, mint a nőstények.

A frissen kelt kisteknősök teknője aljának a széle rózsaszínes vöröses árnyalatú és nyakuk alján is ilyen színű csíkok vannak. Ezek fokozatosan eltűnnek, ahogy nőnek.

ELŐFORDULÁS ÉS ÉLŐHELY:

Élőhelye a lassan mozgó, zavaros vízfolyások, pangó medencék, mocsarak és ingoványok Észak-Bolívia, Kelet-Peru, Ecuador, Kelet-Kolumbia, Venezuela, Guyanák és Észak- és Közép-Brazília területein. Szigorúan vízben élő faj, de inkább a sekély vizeket kedveli, ahol az orra elérheti a felszínt, hogy lélegezzen. Sohasem napfürdőzik.

ÉLETMÓD:

A páncélja hasonlít egy darab farönkre, a feje pedig a lehullott falevelekre. A vízben mozdulatlan marad, a bőr nyúlványok lehetővé teszik, hogy beleolvadjon a környező növényzetbe, amíg egy hal elég közel nem kerül. Ekkor fejét hirtelen előre löki, száját nagyra tátja, így alacsony nyomású vákuumot hozva létre, amely beszívja a zsákmányt a szájába, ezt „suction feed” -nek nevezik. Bezárja a száját, a vizet lassan kipréseli és a halat egészben nyeli le, nem tud rágni a szája kialakítása miatt. Éjszaka aktív faj.

SZAPORPDÁS:

A hímek udvarlásként kinyújtják a nőstényeknek a végtagjaikat, tátott szájjak előrelökik a fejüket és a fejük nyúlványait mozgatják. A fészkelés októbertől decemberig tart az Amazonas felfő régiójában. 12-28 gömbölyű tojásból áll a fészekalj, átmérőjük 35 mm.

TÁPLÁLKOZÁS:

A matamata húsevő, kizárólag vízi gerinctelenekkel és a halakkal táplálkozik.

FOGSÁGBAN:

Már hazánkban is beszerezhetőek, de áruk borsos is lehet. Egyedülálló megjelenésük miatt érdekes részei a kiállításoknak. Elég nagyra növő faj, azonban nem túl aktív vadászok, ahogy az aligátor teknősök sem, így kisebb helyen is tartható, ellentétben egy aktív fajjal.

Mint minden vízi teknősnek, a víz minősége az egyik kulcsa annak, hogy ezt a fajt sikeresen fogságban tartsuk. A meleg, savas víz a legjobb számukra, magas tannin tartalommal, amelyet egész évben tartani kell. Gyenge szűrés ajánlott.

Képek: google

Video: youtube