Homoderus gladiator

A Homoderus gladiator a szarvasbogarak (Lucanidae) családjába tartozó faj. A faj tudományos nevét először Jakowlew tette közzé 1895-ben. (Angol és magyar nevét nem találtam.)

Elterjedési terület

Igen nagy területen fordul elő a közép-afrikai régióban, az Atlanti-óceántól az Indiai óceánig. Megtalálható Kamerunban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Ruandában, Kenyában, Ugandában, Togóban, Gabonban és a Közép-Afrikai Köztársaságban.

Megjelenés

Közepes nagyságú, a hím és a nőstény szarvasbogárra szembetűnő ivari kétalakúság jellemző, a hímek nagyobbak a nőstényeknél. A nőstények 32 mm, a hímek 35-58 mm körüli méretet érnek el (szarv nélkül).

Fénytelen sárgásbarna vagy vörösesbarna színű, egyes egyedei majdnem feketék. A „szarvak”, a megnyúlt, erős rágók csak a hímek jellemzői. A szarv vége két ágban végződik, de a belső oldalán nincsenek nagyobb fogak. A hím fejét oldalt és hátul kiugró perem keretezi, különösen a nagy hímeknél, emiatt a feje szélesebb az előtornál; a nőstény feje egyszerű, az előtornál keskenyebb. Az előtor szélei keskenyen feketék.

A fejen egy-egy ovális, sötét folt található minden csáp kiindulási pontja mellett, a szemek viszonylag távol fekszenek egymástól, és meglehetősen kicsik. Az csápok meglehetősen vékonyak, a legbelső ízület erősen ívelt. Az előtoron négy fekete folt található, amelyek keresztirányú sort alkotnak, a középső foltok nagyobbak, mint az oldalt lévők, amelyek általában vessző alakúak.

A szárnyfedők sárgásbarnák, találkozásuk mentén keskenyen feketék, markáns, éles szögű "vállai" vannak. A lábak barnássárgák, alsó oldala sötétbarnás.

A nőstény méretén és a szarvak hiányán túl, a színezetében is eltér. A fej sötétebb, az előtor barnásvörös, középső foltjai sötétebbek és nagyobbak, a külsők meglehetősen kicsik. A szárnyfedők sárga-vörösek, szélesebb, fekete csíkkal a találkozásuk mentén. A nőstény háti oldala fényesebb.

Tatrás

A Homoderus gladiator egy érdekes és egyedi afrikai faj, amely kis tapasztalattal könnyen tenyészthető és nevelhető.

Egy terráriumba semmiképpen ne kerüljön két hím, mert látványos harcra kerül sor, melynek célja, hogy a fogóként használt szarvakkal megragadják és a hátára fordítsák az ellenfelet vagy éppen ledobják egy faágról. Egyenként, párban vagy egy hímmel több nőstény tartható. Főként a talajszinten mozognak, de ügyesen és szívesen másznak fel faágakra, farönkökre vagy a számukra kialakított (pl. parafa) háttérre.Repülésük nem túlzottan biztos, gyakran ütközéssel állnak meg.

Erdei terráriumot alakítsunk ki számukra.

Aljzat: erdei talajjal vagy kókuszrosttal kevert tölgylevél, amibe korhadt tölgyfa darabokat keverünk.

Dekorációnak használhatunk tölgyfát, parafát, tölgy levelet, makkot, mohát. Mintha csak egy tölgyes talajára tekintenénk le.

Táplálék: Gyümölcsökkel táplálkoznak, különösen az édeseket kedvelik, mint a banán. Bogárzselé is adható nekik, így el lehet kerülni a muslicák megjelenését. Ezeket kifejezetten a bogarak számára fejlesztették ki és biztosítja számukra a szükséges és létfontosságú fehérjét.

Hőmérséklet: A szobahőmérséklet ideális számukra, tartsuk 20-26°C között. Próbáljunk egy területet melegíteni, ne az egész terráriumot, mert akkor gyorsan kiszáradhat az aljzat.

Ne használjunk fűtőlapot és melegítő izzókat. Ha szükséges, akkor a fűtőkábel lehet megfelelő megoldás.

Páratartalom: 60% körül ideális.

Szaporodás

A hím hangos zúgással kezd repülni párt keresve.

A nőstények petéiket nem az aljzatba helyezik, hanem közvetlenül korhadt rönkökbe. Csak korhadó tölgyet vagy bükköt használjunk (de a tölgy a legjobb a szarvasbogarak számára).

A peték kikelése körülbelül egy hónapig tart. Ezért egy hónappal azután, hogy a nőstény elpusztult vagy másik terráriumba került, keressük meg a lárvákat és különítsük el őket egymástól. A nevelőfközeg 33% korhadó tölgy level és 66% korhadó tölgyfa legyen.

A lárvák korhadt fatörzsekben fejlődnek. Eleinte kis földrögökkel táplálkoznak, és csak később, amikor már nagyobbak lesznek, kezdik el a tölgy korhadékát enni.

A generációs idő 14-18 hónap.