Az aligátor gyík bemutatása és tartása

2018.Július 16. 22:15 | Szerző: LM

Az aligátor gyík bemutatása és tartása

Általában falakó aligátor gyíkként ismert vagy néha csak egyszerűen “abronia”, ami latin nevéből adódik, Abronia Arboreal. Az Abronia fajok általában lassan mozognak, de gyorsan le tudnak ugrani a talajra és sietősen visszavonulnak, ha fenyegetést éreznek. Szelíddé válhatnak, miután megszokták gazdájukat, de előfordulhat, hogy egyesek hajlamosak a harapásra. Nem tartoznak a könnyen tartható állatok közé, de nem is a legnehezebb. Szívósak, ha megfelelő a tartási körülmény.

 

Fogságban a 15 évet is megérhetik. Körülbelül 30 cm hosszúságúak az orruktól a farok végéig. A nőstények jellemzően egy kicsit kisebbek, mint a hímek, akik inkább szélesebb testformával rendelkeznek. A testhossz csaknem 50%-a a farok.

Ezeknek a gyönyörű gyíkoknak a legszembetűnőbb tulajdonsága a színezetük. Általában a legtöbb vadon élő állat világoszöld, a szem körül és a hasa sárga. Azonban sok fogságban tenyésztett állat színe kezd megváltozni, a zöld türkizzé, a sárga pedig fehérré. A változás mögött meghúzódó elméletek a fényspektrum és a rendelkezésükre álló UV izzók minőségétől, továbbá a természetes napfénytől, valamint a rovarok által elfogyasztott karotinoidokkal kapcsolatos lehetséges étkezési változásoktól függenek. Meglehetősen nagyméretű sorokba rendezett pikkelyeik vannak a testükön, amelyeken kicsi fekete vonalak vagy foltok vannak. A kicsik színe az ágak és a mohák színezetére hasonlít, réz alapszínűek fekete foltokkal és csíkokkal, lassan ugyanolyan zöld színűek lesznek, mint a szülők, amint elérik az egy éves kort. A szem színe is változatos lehet egyes példányoknak kék vagy fekete kékkel kombinálva. Hosszú kapaszkodásra alkalmas farkuk van és hasonlóképpen vedlenek, mint a kígyók.

 

Ezek az elevenszülő gyíkok évente csupán egy almot hoznak világra. Nem gyakoriak az őshonos élőhelyükön és ezek a csoportok is kis földrajzi területekre korlátozódnak. Vannak olyan fajok, amelyek a mezőgazdasági terjeszkedés vagy a szénbányászat számára elfoglalt hatalmas földterületek miatt már a kihalás szélére kerültek. A vadonban többnyire fákon élnek, magasan a lombok között. Azonban találhatók példányok a talajon, rothadó fákban vagy egy nagy moha kupac alatt rejtőzve. A fák, amelyeken élnek, általában nagy tölgyfa fajták, és jellegzetesen mohával, páfrányokkal, orchideákkal és a legfontosabb broméliákkal fedettek. A broméliákat mikro élőhelyként használják, ami biztosítja számukra a páratartalmat, a vizet és a búvóhelyet, valamint táplálék forrásként is szolgál, ami bőségesen akad egy nagy növény körül.

 

Az aligátor gyík megtalálható számos egyedülálló élőhelyen, de elsősorban Közép-Amerikában, főleg Mexikóban és Guatemalában a magasra emelkedő felhőbe burkolózott erdőkben élnek. Egyes esetekben megtalálhatóak tölgyfás cserjésekben és fenyőerdős részeken, szintén nagy magasságokban, általában 1200 és 2400 méter között. Ebben a magasságban nagy a hőmérséklet-ingadozás a nappal és az éjszaka között, ami nagyon fontos eleme a fogságban tartásnak és feltétlenül figyelembe kell venni.

 

A hőmérsékletnek 4.5 °C és 32°C között kell mozognia, de ezek a legszélsőségesebb értékek. Természetes élőhelyükön a hideg évszakban rövid időn belül lecsökkenhet a hőmérséklet 4.5°C-ra, és alkalmanként havazhat is. A nagyon hideg időszak alatt olyan fák üregeiben találhatóak meg, amelyben rothadó fenyőkéreg van, és itt a hőmérséklet nagyjából 10°C körül van.

 

Ugyanez az alapelv vonatkozik a forró időszakra és a magas hőmérsékletre is. Egy hűvös menedéket keresnek, ez lehet egy árnyékos sziklán növő szűrű moha réteg, ahol 20°C körül lehet a hőmérséklet ellentétben a környezeti levegő 32°C-os vagy a feletti hőmérsékletével. A legaktívabbak 23°C és 27°C között. Ilyenkor lehet őket megtalálni sütkérezve vagy élelem után kutatva, általában a reggeli órákban 09:00 és 11:00 között. Amikor a nap gyengébben süt késő délutánig tudnak sütkérezni, általában egy fán. A fogságban tartott állatok ideális életkörülményeinek kialakításában segít, ha tanulmányozzuk Puebla, Mexikó, Huehuetenango, valamint Guatemala hőmérsékleti és esőzési sajátosságait. Ezekben a régiókban vadon megtalálhatóak, így segítségünkre lehet ismeretük a fogságban való tartáshoz.

 

A felhős erdők, definíciójuk szerint ködpárás, ködös, magas páratartalmú területek és ez az a környezet, ahol a legkiválóbban érzik magukat. Jellemzően sok a csapadék is. Az enyhe éghajlat kedvez a rovarok sokféleségének is, amit az aligátor gyíkok ki is használnak. A párzási időszak általában szeptembertől decemberig tart és jellemzően 7-14 kicsi születik április és június között.

 

 

AZ ÉLETTÉR KIALAKÍTÁSA

 

A minden oldalról belátható terrárium a legmegfelelőbb a számára. A megfelelő szellőzés és a természetes napfény nagyon hasznos számukra. Egy kifejlett pár esetében a terráriumnak legalább 50 cm hosszúnak, 50 cm szélesnek és 75 cm magasnak kell lennie. Ez azért fontos, mert felfelé szívesebben mozognak, mint vízszintes irányban.

 

A hímeket külön kell tartani egymástól, mert harcolni fognak. A fiatal egyedek közt is kialakulhatnak összetűzések, ha túl kicsi helyen vannak, de a mentalitásuk egyedenként eltérő lehet. A nőstények nagyon ritkán harcolnak egymással, súlyos sérüléseket nem okoznak egymásnak és a kiváltó ok a terület védelme.

 

A megfelelő terrárium (vagy flexárium) sűrűn van ültetve broméliákkal és orchideákkal, valamint sok mászóágat tartalmaz. Az aljzat 5-10 cm vastagságban elterülő tőzegmoha, ez megfelelő páratartalmat, nedvességet és hűvös búvóhelyet biztosít. Egyes területeken biztosítani kell a nedvességet, míg máshol száraz területet kell kialakítani, mint például a napozó helyen. Időnként lehet hagyni teljesen kiszáradni a mohát, imitálva a természetben is előforduló szárazabb időszakokat. Érdekesség, hogy a tőzegmoha természetes antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik és beszámolók szerint az I. Világháborúban a katonák sebek fertőtlenítésére használták.

 

A természetes UV sugarak vannak a legjobb hatással az állatokra, a természetes színük ilyenkor a legkáprázatosabb. Ha hosszú ideig nem kapnak UV fényt és hűvösebb a hőmérséklet, színük szürkéssé válik. A természetesen ezek az állatok általában briliáns smaragdzöldek.

 

A természetes napfényt csak az erre alkalmas időben lehet biztosítani számukra, kültéri flexáriumban. A téli hónapokban, zárt térben kompakt 7.0-10.0 UVB fénycsövek használata szükséges, valamint a melegítő izzóké is.

 

Ezek a gyíkok nem fordulnak elő a kifejezetten forró területeken. Élőhelyükön a hőmérséklet folyamatosan ingadozik, de nem éri el a 32°C-ot. Terráriumi körülmények között, jó ha nem csökken lejjebb a hőmérséklet 7°C-nál. A szabadba kihelyezett flexáriumban, ha túl magasra emelkedik a hőmérséklet, az aligátor gyíkok lehúzódnak a nedves moha rétegre, amit alulról hűt a talaj.

 

Fontos, hogy a kinti tartás alatt mindig legyen egy árnyékos terület a flexáriumban. Ez megoldható széles, nagy levelű növényekkel vagy egy megfelelő szögben elhelyezett parafa táblával. Könnyen elpusztulnak, ha folyamatos tűző napnak vannak kitéve és nincs árnyék, így nem tudják szabályozni a hőháztartásukat.

 

Hangya veszély!

A kinti flexáriumban való tartás során fokozottan oda kell figyelni a hangyákra. Könnyen felderíthetik és felmásznak rá, megtámadhatják őket, főként a fiatal állatokat.

 

ETETÉS

 

Kínáljuk nekik változatosan a rovarokat. Kedvenceik a nagy, fekete valódi tücskök (Gryllidae) és a sáskák. Továbbá fogyasztanak még amerikai dohányszender lárvát (hornworm), csigát, pókot, lisztkukacot, molylepkét, viaszmoly lárvát, botsáskát, legyet, katonalégy lárvát és csótányt. A kézzel vagy csipesszel történő etetéskor biztosak lehetünk benne, hogy állatunk elfogyasztja az eleséget. Gyenge vagy beteg állatokon is könnyen segíthetünk ezzel a módszerrel.

 

Mint minden elsősorban rovarokat fogyasztó gyíknál fontos, hogy változatosan esettünk, különös figyelmet fordítva az alacsony fehérje tartalmú eleségre. A növényi táplálékkal teli eleség, mint a hernyó vagy a sáska ízletesek számukra. A tücskök is nagy kedvenceik. Az eleség állatok megfelelő táplálása nagyon fontos, mert ha nagyon magas a fehérje tartalma, problémát okozhat.

 

A hímek sajátossága, hogy a nyáron közvetlenül a párzási időszak előtt kevesebbet esznek és minden aligátor gyík lelassul, amint beáll a hűvösebb idő.

 

HIDRATÁCIÓ

 

Minden nap spriccelni kell a terrárium egy adott részében lévő növényt, valamint az oldalfalakat és az állatokat is. Ezen kívül hetente kétszer-háromszor, körülbelül egy pohárnyi mennyiségű vizet kell csepegtető itató segítségével egy levélre csorgatni.

 

A víz lehet csapvíz, érdemes egy napot állni hagyni felhasználás előtt. Ez eltávolítja a vegyi anyagokat, például a klórt a vízből.

 

A párásításra használhatunk automata berendezéseket is. Ezekkel könnyen alakíthatunk ki az eredeti élőhelyén megfigyelhető ködfelhőt.

 

Míg a páratartalom és a csapadék szükségszerű, ugyanolyan fontos a megfelelő szellőzés biztosítása és alkalmanként hagyni egy kis területet az aljzaton teljesen kiszáradni. Azt aligátor gyíkok nem kétéltűek és nem is mocsárlakók és hosszú távon nem éreznék jól magukat víz telített környezetében. A rövid, négy vagy öt napos "esős időszakok" lennének ideálisak, de az öntözések között olyan szünetekre van szükség, amelyek lehetővé teszik a terrárium kiszáradását. Ha a terráriumban penész vagy gomba nő, akkor túl sok a nedvesség és nem elég szellőzés. Ezt a körülményt el kell kerülni, mert egészségtelen a gyíkok számára.

 

RITKA SZÉPSÉG

 

Az aligátor gyík ritka a természetben, és az apró őshonos élőhelyeik nagy nyomás alatt vannak, könnyen a kipusztulás szélére kerülhetnek, így fontos, hogy megőrizzük ezt a fajt a fogságban tartott populációk által. A legjobb megoldás a megőrzésükre az lenne, ha vadon élő populációkat alakítanának ki az őshonos élőhelyeiken, ahol megvédhetőek lennének az erdőirtásoktól. Ha a környezet megfelelő számukra, elég szívós állatok. A baba gyíkokat ugyanolyan körülmények között lehet tartani, mint a felnőttek, bár problémát jelentenek, ha túlmelegszenek. Figyelni kell venni a kalcium bevitelére is, ahogy a fiatal gyíkok növekszenek. A legjobb, ha kalcium +D3 porral bevont eleséget kapnak az első néhány hónapban, és sok természetes napfény éri őket.

 

TENYÉSZTÉS

 

Az aligátor gyíkok elevenszülők. Általában a második életévükben válnak teljesen kifejletté és ivaréretté. A páros 24 órán át „összekapcsolódva” marad.

 

A kicsik általában márciustól júniusig születnek. A nőstények egyszerre 7, 10, 11 vagy 13 babát hoznak világra. Az átlagos vemhességi idő hat-nyolc hónap, és egy alomhoz tartozó babák 1-3 nap eltéréssel születnek. A nőstények nem fogják megenni a fiatalokat, de a hímek vagy más kifejlett példányok kockázatot jelentenek rájuk.

 

A vemhes nőstény kalcium zacskót alakít ki az állkapcsa oldalán közvetlenül a szülés előtt, valószínűleg ez kalcium raktárként szolgál. Szemmel láthatóan gyarapszik a súlya. Talán a tenyésztés legnehezebb része a kicsik felnevelése. Ugyanolyan körülményekre van szükségük, mint a felnőtteknek, de sokkal jobban hajlamosak a túlmelegedésre és elpusztulnak a túl magas hőmérsékleten. A 29°C-nál magasabb hőmérséklet veszélyes lehet számukra.

 

A fiatal példányok szintén harcolhatnak egymással a területért, így érdemes kis, 2-3 fős csapatokban tartani őket. A számukra optimális méretű terrárium megegyezik a felnőtt állatok lakhelyének méreteivel, tehát 50 cm hosszú, 50 cm széles és 75 cm magas.

 

A kis rovarok kínálása és etetése nagyon fontos az első 3-4 hónapban. Szerencsére sok kereskedésben és eleségállat boltban találunk változatos méretű és fajtájú táplálékot. Mindig annyi eleséget adjuk, amit biztosan elfogyasztanak. Érdemes megfigyelni az egyes példányokat, hogy mik a szükségleteik és ehhez viszonyítva etetni. A fiatalokat hetente háromszor kell etetni. minden etetéskor kalcium +D3 porba kell forgatni az eleséget, és hetente egyszer vitamin porba is.

 

A TERMÉSZET ÉKKÖVE

 

A tudomány hozzávetőlegesen 28 Abronia fajt ismer. Bár állatkereskedésekben nem kapható, alkalmanként kis számban elérhető fogságban tartott tenyésztési programok által vagy európai hüllő-kiállításokon. Általában drágák, mert nagyon ritkák. A mexikói és guatemalai vadgazdálkodási ügynökségekkel együttműködve, a jövőbeni tenyésztési projektekhez megfelelő fajok: Abronia graminea, A. taeniata, A. deppei, A. martindelcampoi, A. vasconcelosii és A. lythrochila.

 

ŐSLAKOS LEGENDA

 

Őshonos lakóhelyükön sok helyi ember úgy gondolja, hogy az aligátor gyík mérges, és egyes esetekben nagyon félnek az ártalmatlan gyíkoktól. “Escorpion de arbol”-nak nevezik őket, ami spanyolul „fa-skorpiót” jelent. Ez azért lehet, mert a gyíkok hajlamosak agresszíven védeni magukat a vadonban, gyors és néha fájdalmas harapásokkal. Sajnálatos módon, ennek a téves felfogásnak köszönhetően a helyiek gyakran elpusztítják őket.

 

 

 

 

Forrás: reptilesmagazine

Képek: google