Az óriás tobzosfarkúgyík (lat.: Smaug Giganteus, Cordylus giganteus, eng.: giant girdled lizard, giant dragon lizard, giant zonure, sungazer) a tobzosfarkúgyík-félék (Cordylidae) legnagyobb faja. 2011-ben kijelöltek számára egy új nemzetséget, mely Smaug névre hallgat és hét másik fajjal együtt átsorolták őket ide a Cordylus nemzetségből. Ennek alapja a Cordylidae család átfogó molekuláris törzsfejlődése.
MEGJELENÉS:
Erős pikkely páncélt visel, átlagos hossza fejtől a farok tőig 15-18 cm, de előfordulhatnak 20 cm körüli példányok is, farokkal együtt kb. 40 cm. Könnyen megkülönböztethető más tobzosfarkúgyík-féléktől. A test keresztmetszete hengeres, alkata robosztus. A végtagok közepesen hosszúak, nem aránytalanok. A hát és a farok pikkelyei nagyok és tüskeszerűek, a nyakszirt tüskéi kifejezetten nagyok. Az egész testet pikkelyek fedik. A nyelv részben vagy teljesen pigmentált.
ELŐFORDULÁS ÉS ÉLŐHELY:
Élőhelyük: Fekete-Afrika vagy Szubszaharai Afrika, az afrikai kontinensnek az a része, amely a Szahara sivatagtól délre esik.
A Cordylidae család többi tagjától eltérően (melyek sziklák közt élnek), az óriás tobzosfarkúgyík saját maga kiásott odúban él és nagyon szeret enni. Egy ilyen odú kb. 40 cm mély és 180 cm hosszú, melyet a dél-afrikai Themeda füves területén ás.
ÉLETMÓD:
Kolóniában élnek. Hosszú életciklusú állatok, fogságban elérhetik a 20 év feletti kort is. Jellegzetes viselkedési formája, hogy felemeli a teste első felét és a fejét, mellső lábait kinyújtsa és általában nem messze az odúja bejáratától a napot figyeli.
TÁPLÁLKOZÁS:
Rovarevők, de alkalmanként kisebb gerinceseket is fogyasztanak.
SZAPORODÁS:
A kicsiket elevenen hozzák a világra, a tojáson belül fejlődő embriók az anya testében maradnak, amíg készen állnak a kikelésre. Minden második vagy harmadik évben szaporodnak és egy vagy két utódot hoznak világra egy tenyész ciklusban. Egyes megfigyelések szerint ez a szám 1 és 6 között is mozoghat. Születéskor 11-15 cm nagyságúak.
MEGŐRZÉS:
Az óriás tobzosfarkúgyík száma csökken az élőhelyének elpusztítása és a kereskedelem, valamit a népi gyógyászat számára történő illegális begyűjtése miatt. Teljes kolóniák tűnnek el, mikor az őshonos füves területeket mezőgazdasági területekké alakítják, vagy egyéb fejlesztéseket végeznek ott.
Nehéz őket fogságban szaporítani és világszerte csak néhány helyen jártak sikerrel. Sok jelentés helytelenül számol be fogságban született példányokról, mert a vadon begyűjtött már vemhes nőstények fogságban született utódait is beleszámítják. Vadon fogott állatokat importálnak Dél-Afrikából az Egyesült Államokba, Európába és Japánba, ahol nagyon magas áron kelnek el. Az állatok többsége csempészettel kerül be és nem próbálják meg a törvényes utat, mely a kötelező CITES engedélyek beszerzésével jár. Dél-Afrikában, ahol őshonos illegális az óriás tobzosfarkúgyík birtoklása (akár élő vagy elhullott példány) a megfelelő engedélyek nélkül. A Cordylus tropidosternum és Cordylus jonesii fajokat néha törpe tobzosfarkúgyík néven árulják.
A faj az IUCN vörös listáján a „vulnerable (VU)” sebezhető státuszba szerepel, CITES II.
MINT TERRÁRIUMI ÁLLAT:
Ez a csodálatos állat valaha gyakori volt a terrarisztikában, de manapság ritka és nagyon keresett. Szelíd temperamentuma és bátor természete teszi őket kiváló terráriumi állattá.
Egy nyílt területen odút ásnak maguknak és menedékül használják éjszakára. Minden reggel kitúrják az orrukat a talajból, és ha süt a nap előjönnek. A megszokott testtartásuk során fejüket a nap felé emelik és minden bizonnyal innen kapták angol nevüket (sungazer). Miután testük kellően felmelegedett, egy aktív periódus kezdődik, amikor a környezetükben rovarok után kutatnak, ami az étrendjük nagy részét alkotja.
A testükön tüskék helyezkednek el, ami nem jelent gondot, ha kézbe szeretnénk venni. A farok a leginkább díszített és arra használják, hogy megakadályozzák a ragadozók, például a kígyók bejutását az üregükbe.
Vizet hetente egyszer lehet nekik kínálni egy alacsony falú tálból. Egy nap után el lehet távolítani, így nem lesz szennyezett. Jó szellőzéssel ellátott terráriumban érzik jól magukat. Az életterük egyik részében alakítsuk ki a meleg, napozásra alkalmas részt, míg a másik oldal legyen hűvösebb.
ÉRDEKESSÉG:
Smaug a sárkány neve J.R.R. Tolkien A Hobbit című könyvében. Tolkien szerint a név az ógörög smeugen szóból származik, melynek jelentése, „átpréselni egy lyukon”. Mint az óriás tobzosfarkúgyík, Smaug is a föld alatt élt és erősen páncélozott bőre volt. Továbbá Tolkien a dél-afrikai Free State tartományban született, ami ezen faj fő elterjedési területe. A Smaug név egy hímnemű lényre utal.
Afrika egyes területein más-más névvel illetik. A legelterjedtebb helyi név az „Ouvolk”. A Sotho nyelvet beszélő emberek "Pathakalle" és a zulu nyelvű nép "Mbedla" néven illeti.
Forrás: reptilesmagazine, wikipedia, reptile-database
Képek: google