Magyarországi kétéltűfajok / 19. Közönséges tarajosgőte (Triturus cristatus)

MEGJELENÉS:

A dunai tarajosgőtéhez nagyon hasonló, nagytestű gőte, akár 16 cm-es testhosszt is elérhet. Háta sötétbarna fekete foltokkal tarkítva, vagy egységesen fekete. A nőstény általában sötétebb, és a gerincvonala mentén sárga csík húzódik. Hasoldala narancssárga, fekete foltokkal. Oldalán apró fehér pöttyök találhatóak. A nászruhás hímek a szem vonalától a farok végéig húzódó rojtozott szélű magas tarajt viselnek, farkuk oldalán hosszanti fehér csík húzódik. Lárvája a dunai tarajosgőte lárvájához hasonlít.

ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN:

A közönséges tarajosgőte hazai előfordulása vitatott. Jó ideig az északi középhegységi és attól északra a határvidéken élő populációkat ehhez a fajhoz sorolták, azonban genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy csupán az Aggteleki-karszt területén találhatóak a dunai tarajosgőtével kevert állományai. A két faj ugyanis hibridizálódik egymással az elterjedési területük találkozásánál, és hazánk északkeleti csücskében épp egy ilyen hibrid állomány található. Nagy valószínűséggel a közönséges tarajosgőte tiszta állományai nem találhatóak meg Magyarországon.

ÉLŐHELY:

Elsősorban a közepes és nagyobb iterjedésű álló víztesteket kedveli, de az elterjedési területének déli részén kisebb, sekélyebb vizekben is előfordul. Jellemzően erdőlakó kétéltű, fenyőerdőkben és lombhullató erdőkben egyaránt megtalálható. Petéit állandó vizekben rakja le.

ÉLETMÓD:

A hibernációból kora márciusban jön elő, ekkor indulnak el mind a fiatalok, mind a kifejlett egyedek a petézőhely felé. Életmódja egyéb vonatkozásokban hasonlít a dunai tarajosgőtéjére.

TÁPLÁLKOZÁS:

A lárvák főleg kisrákokkal (vízibolhák, evezőlábú rákok) és planktonnal táplálkoznak, a kifejlett egyedek egyéb vízi gerinctelenek lárváit fogyasztják. A szárazföldön töltött időszakban gilisztákat, rovarokat és azok lárváit fogyasztja.

SZAPORODÁS:

Egy nőstény nagyjából 200 petét rak. A petékből 12-20 nap után bújnak ki a lárvák, amelyek az átalakulásukat követően ősszel hagyják el a vizet.

MEGŐRZÉS:

A közönséges tarajosgőtét veszélyeztető fő tényezők az élő- és szaporodóhelyek kiszáradása, megszűnése, illetve az élőhelyére betelepített halfajok jelenléte. A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Természetvédelmi értéke: 50.000 Ft.