Magyarországi kétéltűfajok / 20. Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex)

MEGJELENÉS:

Nagytestű tarajosgőte faj, a hím akár 15, a nőstény 17 cm hosszú is lehet. A hátoldal többnyire sötét barna, esetleg zöldes árnyalatú, fekete foltokkal tarkítva. Az arcon és a torkon látható fehér foltozás és pettyezés, de az a testen már eltűnik. A hasoldal, a többi tarajosgőte fajhoz hasonlóan narancsos színű, fekete foltozással. A hímek nászidőszakban tarajt növesztenek. A taraj a test és a farok találkozásáig erősen szeldelt, ott megszakad, majd a farkon már sima élű. A nőstények nagyobbak és erőteljesebb testfelépítésűek. Színük valamivel sötétebb a hímekénél. Tarajuk nincsen, de általában látható egy sárga sáv a háton, a gerinc vonalán. Ez a sáv a fiatalokon is megvan. Lárvája a többi tarajosgőte fajhoz hasonló, zömök testalkatú. Kopoltyúi hosszú nyelűek. Az úszóhártyán sötét foltok figyelhetők meg, farkának vége egyenes, finom, hosszú szálban nyúlik ki.

ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN:

Hazai előfordulásai a Nyugat-Dunántúlra korlátozódnak. Az Őrségben és a Vendvidéken tiszta állományai fordulnak elő, míg a Kőszegi-hegységben a dunai tarajosgőtével keveredik.

ÉLŐHELY:

Közép-Európában tipikusan domb- és hegyvidéki területeken fordul elő. Szaporodás céljából általában kis vízfelszínnel rendelkező, mélyebb vizeket keres fel. A többi tarajosgőte fajhoz viszonyítva kevésbé fontos számára a dús vízinövényzet, gyakran növényzettől mentes vizekben szaporodik. Előfordul bányatavakban és víznyelőkben is. Elterjedési területének déli, szárazabb vidékein kifejezetten mesterséges vizekhez, kutakhoz, víztározókhoz, itatókhoz kötődik. Az Őrségben jellegzetes szaporodóhelyei a tókák, melyek a haszonállatok itatására létrehozott, kisebb víztestek. Hazánkban a nászidőszakon kívül a szaporodóhelyek közelében található, dús növényzetű erdőkben él, esetenként keréknyomokban és kisebb pocsolyákban is találkozhatunk vele. Települések környékén kutakban, vízaknák és pincékben is előfordulhat.

ÉLETMÓD:

Telelésből márciusban jön elő, majd a szaporodóhelyekre vonul. A másik két hazai tarajosgőte fajhoz viszonyítva az alpesi tarajosgőte marad legrövidebb ideig (átlagosan négy hónapig) a vízben, robusztus testfelépítése és hosszú lábai is a szárazföldi életmódhoz idomulnak. Telelni sűrű avarba, gyökerek, kövek alá, vagy más fagymentes helyekre húzódnak, általában október közepén. Természetes ellenségei közül a ragadozó halakat és a vízimadarakat érdemes kiemelni.

TÁPLÁLKOZÁS:

Táplálékául különböző férgek, csigák, rovarok szolgálnak.

SZAPORODÁS:

Lényeges számára, hogy a szaporodás céljából felkeresett vizek ragadozó halaktól mentesek legyenek. A szaporodási időszak egészen júniusig is elhúzódhat. A nőstény 200-400 petét rak, melyeket egyesével vízi növények leveleire vagy más vízben található tárgyakra ragaszt. A lárvák 2 és fél hét alatt kelnek ki, majd mintegy három hónap után alakulnak át. A vízben a lárvák a kifejlett állatokhoz hasonlóan ragadozó életmódot folytatnak. A felnőttek elhagyják a vizet, de többnyire azok közelében, a dús aljnövényzetű erdőkben élnek.

MEGŐRZÉS:

A faj szempontjából legfőbb veszélyeztető tényezőnek a vizes élőhelyek megszűnése és szaporodóhelyeinek halakkal történő betelepítése tűnik. Érzékeny a vízszennyezésre is, ám hazai állományai jórészt védett területeken találhatóak, így ebből a szempontból kevésbé veszélyeztetettek. A dunai tarajosgőte az Európai Unióban közösségi jelentőségű faj, mely szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) második függelékében. A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon védett. Természetvédelmi értéke: 50.000 Ft.