MEGJELENÉS:
A hazai zöldbéka-csoport legkisebb tagja, testhossza ritkán haladja meg a 6-7 cm-t. Színezete igen változatos, legtöbbször a zöld valamely barnászöld foltokkal, lécekkel, csíkokkal mintázott árnyalata. Nászidőszakban a hímek „kivirulnak”, élénk neonsárga, zöldessárga vagy kifejezetten aranyoszöld színt vesznek fel. Hasuk csak ritkán mintázott, általában fehér, vagy akár rikítóan hófehér is lehet. A combok tigrismintájában a világos sávok citromsárgák. A hímek hanghólyagja fehér. A párzási időszakban világos színű hüvelykvánkosuk fejlődik. A kis tavibéka combjai rövidebbek, mint a nagy tavibékáé, ezért, ha a test hossztengelyére merőlegesen állítjuk be őket, és térdben behajlítjuk a lábakat, sarkaik nem érnek össze – ellentétben a nagy tavibékával, ahol a sarkak jól láthatóan átfedésbe kerülnek. Sarokgumójuk magasra emelkedő, már-már az ásóbékáéval vetekedő méretű. Hangja hasonló a nagy tavibékáéhoz, de a „kvark-kvark” szólamokat váltó kacagó szakaszok valamivel magasabbak, és inkább kerepelés-szerűek.
ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN:
Az ország több régiójában gyakori faj, csak a magasabb dombvidékeken és hegységekben hiányzik, egyébként mindenhol megtalálható, ahol van számára megfelelő élőhely.
ÉLŐHELY:
Síkvidéki faj, a magasabb hegyekben csak nagyon ritkán találkozhatunk vele. Szemben a nagy tavibékával, inkább a mocsarak és lápok lakója, de benádasodó sekélyebb halastavakban, lassú folyású folyók mentén és holtágakban is találkozhatunk vele. A nagy kiterjedésű, nyílt vizű tavakban vagy nagyobb folyók mellett nem fordul elő. Bár kötődik a vízhez, hajlamos részlegesen szárazföldi életmódot folytatni. Csapadékos időben vagy párás környezetben akár néhány kilométerre is eltávolodhat a víztől.
ÉLETMÓD:
A kis tavibéka többnyire nappal aktív. Előszeretettel napozik a vízparton, de a nagy tavibékánál kevésbé kötődik a vízhez. A párzást követően gyakran elhagyja a vizet, és félig szárazföldi életmódot folytat nedves aljzatú erdőkben vagy üde réteken. Gyakran hibridizálódik a nagy tavibékával (ennek részletes ismertetését lásd a kecskebékánál), a hibrid kecskebéka egyik szülőfaja. Ivaréretté 2-3 éves korukra válnak. Többnyire a szárazföldön telelnek, a téli pihenő szeptember-október tájékán kezdődik, és márciusban ér véget.
TÁPLÁLKOZÁS:
Táplálékuk igen változatos, étlapjukon ízeltlábúak és egyéb gerinctelenek szerepelnek.
SZAPORODÁS:
Nászidőszaka május és júniusig hónapokra esik, ilyenkor a hímek akár százas nagyságrendű kórusokat is képezhetnek. Sekély vízbe, növények közé rakott kislabda méretű petecsomójukban általában 500-1000 pete van, de találtak már 4400 petét tartalmazó csomót is. Az ebihalak nyár közepére alakulnak át.
MEGŐRZÉS:
A kis tavibéka Magyarországon jelenleg nem veszélyeztetett faj, széles körben elterjedt, állományainak csökkenéséről nincs ismeretünk. Még „békacombért” sem vadászták kis termetéből fakadó alacsony húshozama miatt. Érzékenyen érintheti azonban kitridiomikózis (a kétéltűeket világszerte fenyegető gombafertőzés). A faj a Berni Egyezmény III. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden kétéltű és hüllő – védett. Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.
Forrás: http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/kis-tavibeka
Képek: google