Egy tanulmány szerint a fészekben fellépő magasabb hőmérséklet hatására felnőtt korukra tompábbak lesznek szellemileg.
Számos faj, beleértve az embert is, küzd a túlélésért, ha a hőmérséklet túl magas. De még a kismértékű növekedés is hatással van az állatokra, ami apró változásokat okoz a fiziológiában vagy a viselkedésben.
Néhány gyík esetében a meleg hatásai lehetnek némileg szó szerint agyredukálóak. A Royal Society Open Science kiadott új tanulmányában olvashatjuk, hogy megtalálták azt a klímaváltozásból adódó hőmérsékletnövekedési skálát, ami a szakálas agámákat butítja.
A szakállas agámák olyan ausztrál gyíkok, amelyek népszerű házi kedvenccé váltak, és mint más hüllők, nem olyan buták, mint amilyennek látszanak. „ A hüllőket régóta lomhának és nem túl intelligensnek tekintik.” mondta Anna Wilkinson, az angliai Lincoln Egyetem állattudós kutatója. De ez változott, mivel a kutatások kimutatták, hogy sok gyík komplex kognitív képességekkel rendelkezik, a tájékozódási képességtől a problémamegoldásig.
Egy nemrégiben készült tanulmányban Wilkinson és munkatársai azt találták, hogy a szakállas agámák (Pogona vitticeps) képesek utánozni egymás újonnan felvett viselkedási formáit – ez a társadalmi megismerés olyan foka, amely nemrégiben még egyedülálló volt a főemlősök körében.
„Egy másik egyén viselkedésének megtanulása a megfigyelés alapján lerövidítheti a megoldás megtalálását, és lehetővé teheti az állatok számára olyan feladatok megoldását, amelyeket nem lehet megoldani próbálkozással és a hibákból való tanulással. - mondta Wilkinson a National Geographic-nak. A hüllőknek szükségük van minden olyan tudásra, amit el tudnak sajátítani, hozzátette, hogy alkalmazkodni tudjanak a körülöttük megváltozó világhoz.
TÚLFŰTÖTT TOJÁSOK
A hüllő agya, mint a szőrös és a tollas állatoké, fejlődésük során alakul ki. Ez azt jelenti, hogy a tojást érő hatások hosszú távon befolyással vannak az állatra.
Wilkinson és kollégái úgy döntöttek, megvizsgálják, hogy az inkubációs hőmérséklet befolyásolja-e a szakállas agáma intelligenciáját. A felmérések azt mutatták, hogy a hüllő anyák legnagyobb erőfeszítései ellenére is általában növekszik a fészek hőmérséklete, amikor a környezet hője emelkedik.
A kutatók 13 egyedülálló tojással dolgoztak, melyeket két csoportba osztottak. Hét tojást 30°C-on keltettek, míg a másik hatot alacsonyabban, 27°C-on. A hímek és nőstények egyforma arányban vegyesen keltek.
A két csoport el volt különítve egymástól, de ugyanolyan körülmények között voltak egy évig, amíg ivarérettek nem lettek. Ezután következtek a tesztek. Minden agámát egyenként kamerával figyeltek meg, hogy ki tudnak-e nyitni egy ajtót, ami mögött egy finom falat rejtőzött, erre öt percet kaptak, hogy meg tudják-e szerezni.
Az ajtó elcsúsztatása egyszerű feladatnak tűnt a szakállas agámákkal végzett korábbi kísérletek során, Wilkinson és kollégái rájöttek, hogy az állatok könnyen megoldják a feladatot, ha látják egy másik gyík hogyan csinálta. Tehát ha egy állat sikeres volt, azt bizonyítéknak tekintették, hogy megtanulta a leckét. Minden gyíkot tíz alkalommal teszteltek.
A kutatók azt találták, hogy azok a gyíkok, amelyek magasabb hőmérsékletnek voltak kitéve fejlődésük során, valamivel kisebb valószínűséggel oldották meg a feladatot. Még fontosabb tény, hogy ha ki is tudták nyitni az ajtót, nekik másfél perccel tovább tartott, mint az alacsonyabb hőmérsékleten fejlődött társaiknak. Wilkinson számára ez azt sugallja, hogy a melegebb inkubáció káros hatással volt az állatok azon képességére, hogy képesek legyenek tanulni másoktól.
További kutatások pontosan meghatározhatják, hogy mi történik az agámák agyával a fejlődés során, ez kognitív különbségeket okoz-e, és hogyan befolyásolja az állatok túlélő-és szaporodóképességét.
NÉHÁNYAN FORRÓN SZERETIK
Wilkinson eredményei hasonlóak a vadvilági ökológuséhoz, Jonathan Webbhez, amikor a lesueur gekkó (Amalosia lesueurii) fészkének hőmérsékleti hatásait vizsgálta terepen. A magasabb hőmérsékleteken kelt gekkók nemcsak csekélyebb értelműek voltak, de kevesebb esélyük volt, hogy túléljék a vadonban.
Webb, aki az ausztráliai University Technology Sydney társprofesszora megjegyezte, hogy az ő korábbi tanulmányait csak a megfigyelések támasztják alá. „Ez a tanulmány új utat teremt, az inkubáció alatt fellépő hatások, a kognitív képességekre vonatkozóan, felnőtt korban is megmutatkoznak.” - mondta a National Geographic-nak.
"A vizsgálat egyetlen gyenge pontja a kis mintaméret” – mondta a korlátokról - Josh Amiel elméleti neurológus.
Amiel, aki jelenleg a kanadai British Columbia Egyetem kutatóival együttműködik, az ellenkezőjét találta meg – a szellemi teljesítmény növekedése inkubációs hővel – amikor a nem szociális tanulási képességet vizsgálta a keleti háromcsíkú szkink (Bassiana duperreyi) frissen kelt egyedein. Mivel a szakállas agámák kissé távol állnak a szkinkektől a gyíkok családfáján, „nem igazán meglepő, hogy másként érinti őket, mint amit szkinkjeimnél tapasztaltam” – mondta Amiel.
A hüllők rossz esélyekkel néznek szembe az éghajlatváltozással - becslések szerint 2080-ra a gyíkfajok ötöde kihal. A mentális hanyatlás csak tetézi. Amiel úgy sejti, hogy lehet néhány győztes, mint a például a szkinkjei. „A szakállas agámák lehet, hogy vesztesek lesznek, és ez lehetővé teszi, hogy más állatok elfoglalják helyüket az élőhelyükön.” – mondta.
Forrás: news.nationalgeographic.com
Képek: google
Video: youtube