AZ ÉLŐHELY KIALAKÍTÁSA
A királypiton terráriumok lehetnek nagyon egyszerűek, de összetettek is, ez mind csupán rajtunk múlik, hogy milyen elemekkel gazdagítjuk élőhelyét. Azonban ne feledjük, hogy minél több tereptárgy van a terráriumban, annál több mindent kell rendszeresen tisztántartani és fertőtleníteni.
A királypitonokkal kapcsolatban általános tévhit, hogy stresszesek lesznek, ha nagy helyen tartják, és inkább apró, sötét műanyag tárolódobozokba zsúfolják őket, ahol alig van elég hely a mozgásra vagy akár a kinyújtózáshoz. Ez csupán mítosz! Ez a tartási körülmény gyakran túlsúlyos, rossz izomtónussal rendelkező kígyóhoz vezet, amit nem ér mentális stimuláció.
Más szóval, a felnőtt királypitonok apró helyen való tartása nem a „legjobb” módja annak, hogy megfelelően gondoskodjunk róluk - valójában az alapvető állatjólét határát sem éri el.
A terrárium
A királypitonok félénk állatok (félénkebbek, mint a többi kígyó), és menedéket keresnek egy kis, sötét zugban. A nap nagy részében barlangokban vannak, és éjszaka jönnek elő. Nem szeretik a nagy nyílt tereket. (Ez nem azt jelenti, hogy kis helyen kell tartani őket…)
Sokan úgy vélik, hogy nincs maximális mérete a terráriumnak, feltéve, hogy a kígyónak rengeteg búvóhelye és növényzete van, de figyeljünk, hogy ne legyen túlzsúfolt.
Méret
Íme a minimum méretek:
Anyaga
A terrárium anyagát tekintve sokféle lehet. A fiatalabb állatoknál használt műanyag dobozokon át az üveg, osb, pvc vagy faanyagú darabokig. Néhány szó ezekről:
Ügyeljünk arra, hogy a terráriumot ne tudja kinyitni állatunk; sok kígyóhoz hasonlóan a királypitonok is szabadulóművészek, és nagyon nehéz lehet megtalálni, ha elrejtőznek a házban.
Tisztítás
Hetente egyszer végezzünk részleges takarítást, ilyenkor távolítsuk el az ürüléket és egyéb szennyeződéseket. A terráriumot havonta egyszer (de legalább negyedévente) alaposan ki kell tisztítani, az aljzatot le kell cserélni. Először állatunkat vegyük ki és helyezzük egy biztonságos dobozba. Minden berendezési tárgyat, a terrárium falait és az üveg felületeket le kell mosni, én erre híg ecetes vizet használok, nekem nagyon bevált, oldja a vízkövet, fertőtlenít és nem tartalmaz káros anyagokat. Az ecetes átmosás után tiszta vízzel addig kell öblíteni, amikor már nem érezzük az ecet szagát. Ha minden megszáradt mehet bele az új aljzat, a tereptárgyak és végül a kígyó.
Több királypiton lakhat együtt?
Röviden és tömören: Nem.
A kígyók magányos állatok, ezért nem fogják egyedül érezni magukat. Valójában teljesen boldogok a saját „szobájukban”. A szobatársak fenyegetve érezhetik magukat, ami miatt abbahagyják az evést és megbetegszenek. Van néhány dokumentált esete, hogy kannibalizmus lesz az együttélés vége.
Aljzat
Vannak nagyon jó talajok, melyeket bátran használhatunk és vannak alkalmatlanok. Ezeket gyűjtöttük most egybe.
Kiválóan alkalmas:
Megfelelő:
Nem ajánlott:
Világítás
Mivel a királypitonok szürkületkor aktívak, a szobát megvilágító fénynél erősebb nem „szükséges”. A legjobb azonban, ha világítás utánozza a természet nappal/éjszaka ciklusát. Természetes élőhelyük az egyenlítőhöz közeli, így ezt imitálva 12 órás nappali és 12 órás éjszakai ciklus javasolt. Az időzítő kapcsoló használata nagyban megkönnyíti a dolgunkat.
Az egyik módja a nappali megvilágításnak, ha alacsony erősségű UVB fényforrást használunk. Sokak szerint a királypitonoknak nincs szükségük UVB sugarakra, ezért puszta pénzkidobás a használatuk. Ez helytálló lehet, de a kérdés bonyolultabb… Az UVB sugarak elősegítik a D3-vitamin szintézisét.
A legújabb tanulmányok azt igazolják, hogy az UVB sugarak jótékony hatással lehetnek a kígyók hosszú távú fizikai és mentális egészségére.
Javasolt termékek:
A fent említett fénycsöveket 12 havonta cserélni kell, hogy hatékonyak maradjanak, még akkor is, ha látszólag még mindig működnek.
Hőmérséklet
A királypitonok hidegvérűek, ezért a környezetükre támaszkodnak az anyagcseréjük szabályozásához szükséges hőért, ezért ki kell alakítanunk egy hűvös és egy meleg oldalt. Ha a hőmérséklet vagy a páratartalom alacsony, a kígyó abbahagyhatja az evést.
A Python regius Afrika trópusi-szavannai éghajlati övezetében őshonos, ahol az átlagos hőmérséklet 20-30 °C között alakul az év folyamán, de esetenként akár 35 °C is lehet. De ne feledjük, hogy inkább barlangokban élnek, ahol a hőmérséklet hűvösebb és stabilabb, mint a fenti szabad levegőé.
Hőmérsékleti adatok:
Vegyük figyelembe a felületi hőmérséklet és a levegő hőmérséklete közötti különbséget. A felületi hőmérséklet tárgyak felületén mérhető, infravörös hőpisztollyal. A levegő hőmérséklete pedig analóg vagy digitális hőmérővel mérhető, amiből javasolt kettőt használni, egyet a hűvös és egyet a meleg oldalon. Még akkor is, ha a levegő hőmérséklete enyhe, pl. a fém tárgyak felületi hőmérséklete nagyon magas lehet. A levegő hőmérséklete soha ne haladja meg a 35 °C-ot!
A hőmérséklet éjszaka szobahőmérsékletűre csökkenhet, negatív hatások nélkül, és valójában előnyös lehet a kígyó hosszú távú egészségére nézve, így hőforrást éjszakára le lehet kapcsolni, ha a szobában nincs túl hideg.
Ha az éjszakai hőmérséklet túl alacsony akkor szükség van olyan melegítő eszközre, ami nem bocsát ki fényt, mint pl. a kerámia izzó, fűtőkábel vagy fűtőlap.
Milyen nappali hőforrást válasszunk?
A legjobb megoldás a melegítő izzó. A természetben is fentről érkezik a hő és a túlmelegedés elkerülése érdekében elrejtőznek. A gyakran használt fűtőlap vagy fűtőkábel nem mondható megszokottnak. A melegítő izzók felmelegítik a levegőt és az alatta lévő talajt ezzel támogatva a természetes viselkedési formát. Ezek a lámpák azonban kiszáríthatják a levegőt; ezért ügyeljünk arra, hogy gyakrabban párosítsunk.
Ha felül rácsos üveg terráriumot vagy egyéb hálós tetejű terráriumot használunk a melegítő izzót egy kerámia foglalattal ellátott lámpaburába helyezzük.
Ha az izzót a terrárium belsejébe kell felszerelni, akkor szükség lesz egy izzóvédő rácsra az égési sérülések elkerülése érdekében.
Az, hogy milyen teljesítményű izzóra van szükségünk függ a szobahőmérséklettől, a terrárium magasságától és egyéb tényezőktől is. Vásárlás előtt kérjük ki egy szak-eladó véleményét.
Ha a szobahőmérséklet folyamatosan ingadozik érdemes egy termosztátot a rendszerbe beiktatni.
A legjobb eredmény érdekében helyezzünk egy bújót a napozó izzó alá és erre rá egy kőlapot (vagy hasonlót). Ez a tökéletes módja az ideális sütkérezőfelület létrehozásának. A kő segíti a hőátvitelt a melegítő izzó és a bújó között.
Sok kígyótartó fűtőlapot használ elsődleges hőforrásként, amely a terrárium alapterületének körülbelül 1/3-át fedi le. Mindazonáltal jobb, ha a fűtőlapot másodlagos hőforrásként használjuk, annak biztosítására, hogy a meleg bújó optimális hőmérsékleten maradjon. Sajnos hajlamosak a túlmelegedésre, ezért mindenképpen termosztáttal együtt használjuk, hogy véletlenül se égesse meg a kígyót.
A fűtőlapot 2.5 cm-el az aljzat alatt, a terráriumon kívül kell elhelyezni, erre kerül rá a meleg bújó. A termosztát szondája a bújó belsejében legyen, az aljzat felületén.
Ne használjunk fűtősziklát! Annak ellenére, hogy az elmúlt években javultak a biztonsági előírások, még mindig veszélyesek (égési sérüléseket okozhatnak). Ezenkívül nem jó választás a terrárium fűtésére, mivel csak a szikla melegszik fel, nem pedig a környezeti levegő.
Páratartalom
A királypitonoknak szükségük van a megfelelő páratartalomra a légzőszervi egészségük fenntartásához és a megfelelő vedléshez. A vadonban az átlagos páratartalom nagyjából 45-75% között mozog, 30%-os minimum értékkel és 90%-os csúccsal. A terráriumban a páratartalomnak átlagosan 50-70% között kell maradnia, bár az esetenkénti rövid zuhanás vagy kiemelkedő érték valószínűleg nem káros.
Kísérjük figyelemmel a hőmérsékletet és a páratartalmat alakulását analóg vagy digitális hő- és páratartalommérővel. A páratartalom érzékelőt a terrárium közepére helyezzük az átlagérték méréséhez, bár hasznos lehet, ha a nedves bújóban egy másik páratartalommérő van.
Még akkor is, ha a megfelelő aljzatot használunk, a magas páratartalom fenntartása bonyolult lehet, különösen akkor, ha száraz a szoba levegője, vagy ha a ház jól szellőzik. Íme néhány tipp:
Víz
A páratartalom szabályozása mellett egy nagy tál víz helyet biztosít a kígyónak, ahol megmártózhat, és ezzel is hidratálhatja magát, a frissen kikelt kicsik különösen kedvelik. Figyeljünk arra, hogy a tál ne legyen túl mély a fiatal pitonok számára, kb. 2.5 cm mélység elegendő. Töltsük fel a tálat tiszta vízzel, és 2-3 naponta cseréljük. Természetesen, ha hamarabb bepiszkolódik (sok kígyófaj időnként ide ürít) fertőtlenítsük a már jól ismert ecetes oldattal és töltsük újra friss vízzel.
A tál lehet műanyag vagy kerámia, a lényeg, hogy széles és lapos legyen, amit nehéz felborítani. Azon kívül, hogy sokat isznak, alkalmanként szeretnek fürdőzni is, különösen vedlés előtt.
Általános tévhit, hogy desztillált vagy lágyított vízzel kell itatni. Párásításra alkalmasak, mert nem lesz vízköves a terrárium. De az ásványi anyagok hiánya miatt a kígyók saját szervezetük saját ásványi anyagait és elektrolitjait kell felhasználnia. Idővel ez kiszáradáshoz vezethet, még akkor is, ha a kígyó rendszeresen iszik.
Dekoráció
A terrárium dekoráció és kiegészítők nem csak esztétikai szempontból fontosak. Javítják a hüllők életminőségét azáltal, hogy utánozzák természetes környezetüket és szellemi stimulációt biztosítanak nekik. Mivel a királypitonok szeretnek elbújni bátran engedjük el a fantáziánkat. A kígyók intelligens állatok, és rosszul érzik magukat egy gyakorlatilag üres dobozban. Összetett lények, amelyeket a tudomány még csak most kezd megérteni.
Úgy tűnhet, hogy nincs szükségük dekorációra vagy akár egy tágas terráriumra, mert „minden idejüket elrejtőzve töltik”, és soha nem használják ki…
Bújók
Minimum kettő bújóra van szükség, egy a hűvös és egy a
meleg oldalon. De jobb, ha annyi bújó van a terráriumban, ami még esztétikusan elfér. Egy-két bújót töltsünk meg nedves sphagnum mohával, hogy megkönnyítsük a vedlést. Az ideális nedves bújó egy olyan doboz, amelynek mindkét vége lyukas, így vedléskor könnyen áthaladhatnak rajta.
A királypitonok elsősorban a talajon mozognak és szürkületkor aktívak, ez azt jelenti, hogy szükség van egy helyre a talajon vagy a talajréteg alatt, ahol napközben elrejtőznek a nap és a ragadozók elől. Szívesebben töltik idejük nagy részét szűk, sötét helyeken, és ezt lehetővé kell tennünk számukra az egészségük megőrzése érdekében és a stressz minimalizálására.
Egy másik tényező, amelyet figyelembe kell venni, hogy jobban szeretnek olyan térben lenni, ahol az egész testük a falaknak tud nyomódni, mert ez azt jelenti, hogy egy ragadozó már nem fér be oda. Tehát akkora méretű bújót kell választani, amiben ez lehetséges. A tágasabb bújók stresszelhetik őket.
Szeretnek odúkban ejtőzni, főleg, ha azt más állat készítette. A fejük egyszerűen nem alkalmas az ásásra és így könnyebb.
Az ideális bújó alacsony és széles, valamint legalább részben az aljzatba van ágyazva, mint egy odú. Az íves parafakérgek vagy parafa hengerek kiválóan alkalmasak erre, de műanyag bújót is használhatunk. Sőt, ha egy vastag karton dobozra lyukakat vágunk, az is megfelel.
Rönkök és ágak
Tegyünk a terráriumba legalább egy-két erős ágat, amelyeken a kígyó biztonságosan átmászhat. Ez nagyszerű módja annak, hogy ösztönözze a testmozgást, ami javítja az izomtónust és az étvágyat, valamint megelőzi az elhízást. Nagyon ügyesen mozognak a fákon, ne féljünk nekik megadni a lehetőséget. A vadonban éjszaka bukkannak elő búvóhelyeikről, hogy vadászni menjenek a fákra.
Növények (élő vagy mű)
Nagyon jól feldobják a terráriumot, elősegíthetik a vedlést, valamint több helyet biztosítanak a kígyóknak, ahol elrejtőzhetnek. A műnövények praktikusabbak, mert az élő növények általában túl törékenyek ahhoz, hogy ellenálljanak egy nehéz testű kígyó éjszakai vándorlásainak.
Terrárium háttér
Többnyire esztétikai elem, de nagyon hasznos lehet, ha üveg terráriumunk van. A háttér fedje le a terrárium 3 oldalát, így a kígyó biztonságban érezheti magát környezetében.
Forrás: