Guyanai krokodilteju, a színpompás „házikrokodil”

A Guyanai krokodilteju (lat.: Dracaena guianensi, eng.: northern caiman lizard) Dél-Amerika északi területein honos.

FELÉPÍTÉS:

A krokodil tejuk felépítése hasonló közeli rokonukhoz, a teguhoz, nagy nehéz testük van és rövid, de erős végtagjaik. A fej robosztus és gyakran narancssárga vagy piros színű. Az állkapocs nagyon erőteljes, melynek segítségével könnyedén összeroppantják fő táplálékukat a csigákat, rákokat és édesvízi kagylókat. A csigaház emészthetetlen darabjai a nyelvével lökdösi ki a szájából. Testfelépítésük teljes mértékben a vízi környezethez alkalmazkodott. Hosszú és lapos faruk van, mint névrokonaiknak, a krokodiloknak. A hosszú farok segíti a krokodiltejukat az úszásban és a merülésben. Rendelkeznek harmadik szemhéjjal, amely a víz alatt úgy működik, mint egy búvárszemüveg.

A krokodiltejuk teste nagyon hasonlít a krokodilokéhoz. Jellemzően világoszöld, halvány sötétzöld sávozással. A nyakon meredező pikkelyei védelmet nyújtanak számukra. A háton és a farkon felálló nagy pikkelyeket visel. Ezek kettős sorba rendeződve élt alkotnak.

Méterük a 90-110 cm között van, de elérheti a 120 cm-t is. Súlyuk 4.5 kg átlagosan.

Nem sok adat ismert, de átlagosan 8-12 évig élnek.

ÉLŐHELY:

Megtalálhatóak (Amazonas-medence) Brazíliában, Kolumbiában, Ecuadorban, Peruban és Guyanában. Mocsaras területeken, folyókban vagy elárasztott erdőkben élnek. Többnyire vízi életmódot folytatnak, és igen jól másznak. Nappal aktív állatok. A legtöbb idejüket a víz fölé nyúló ágakon töltik sütkérezéssel, így ha veszélyt észlelnek, gyorsan a biztonságos vízbe tudnak menekülni.

MEGŐRZÉS:

Veszélyeztetett faj, de a közvetlen kipusztulás veszélye nem áll fent. Élőhelyének csökkenése és a környezet szennyezése ad okot az aggodalomra. CITES II.

A vadon élő populációjuk nem ismert. A természetes élőhelyükön még nem készült tanulmány. Minden információ, amit tudunk róluk az állatkertekből, tropikáriumokból és a hobbi tartóktól származik.

A krokodiltejukat erősen vadásszák a bőrükért. 1970-ben védetté nyilvánították őket és a bőr kereskedelem csökkent. Jelenleg a populációjuk biztonságban van, mert az élőhelyük is védett terület. Azóta a krokodil farmokhoz hasonló létesítményeket hoztak létre, melyek ellátják az ipart és a kereskedelmet bőrrel. Az utóbbi időkben megnőtt a számuk a hobbikereskedelemben is.

ÉLETMÓD:

A guyanai krokodilteju ideje legtöbb részét a víz alatt vagy annak közelében tölti. Éjszaka fákon vagy bokrokban rejtőzik el. A krokodiltejuk étrendje a természetben igen változatos, csigákból, folyami rákokból, halakból, kagylókból, gerinctelenekből és más édesvízi élőlényekből tevődik össze. De leginkább a csigákra specializálódtak. A csigát az állkapcsaik közé veszik, felemelik a fejüket, hogy hátra csússzon a szájukban, majd összeroppantják a hátsó fogaikkal. Ezután kiköpik a héj darabokat. Tudni kell ezekről a gyíkokról, hogy képesek megölni és elfogyasztani az Amazonasban élő teknősöket. A páncél széleit zúzzák össze és a belső puhább részeket eszik meg. Mint közeli rokona a tegu, a krokodilteju is szeret ásni.

Keveset tudunk a szaporodásukról, de hasonló lehet más nagytestű hüllőkéhez. Párzás után a nőstény a folyó parton lyukat és és abba helyezi tojásain, majd gondosan fetakarja őket, elrejtve a ragadozók elől. Fészekalja 2 tojásból áll. A kikelő kicsik teljesen önállóak, a szülők nem gondoskodnak róluk.

Kevés ellensége van a természetes élőhelyén. A nagytestű ragadozó emlősök, mint a jaguárok képesek elejteni ekkora hüllőket.

FOGSÁGBAN:

A krokodiltejukat nagyon nehéz volt fogságban tartani. Természetes étrendjük miatt, ami szinte tisztán csigákból áll, a legtöbb vadon fogott felnőtt nem volt hajlandó enni. Egyes állatkertek és tropikáriumok sikeresen tartották és tenyésztették őket.

Az elmúlt évek során a Dél-Amerikai tenyészetekből származó fiatal egyedek sorra érkeztek a kisállat kereskedelembe, a világ minden tájára. Ezek a fiatal egyedek már jobban elfogadják a változatosabb étrendet. Ennek ellenére nem tartozik a könnyen tartható gyíkok közé. Erőteljes állkapcsával fájdalmas harapást tud okozni. Vízi életmódjuk miatt biztosítani kell számukra egy nagy medencét vagy tartályt, amiben tudnak úszni, de kell egy hely, ahol tudnak ásni és farönkökkel, száraz törzsekkel kell kitölteni az életterük többi részét, amin napozhatnak. Ezt meglehetősen nehéz úgy kivitelezni, hogy mindemellett magas legyen a páratartalom és a hőmérséklet is. Valamint az állatok méretéből adódóan egy hatalmas helyre van szükség, hogy sikeresen tartsuk őket.

A krokodikteju tartók szerint meghálálják a rengeteg odafigyelést. Intelligensek, abból is látszik, ahogy a köveken mászó csigákat becserkészik. Meg tudják oldani azokat a problémákat, amelyek más gyíkoknak látszólag nem sikerül. Általában képesek felismerni a gazdájukat.

Forrás: wikipedia

Képek: google