Szélesorrú békagyík, a hangyák réme

A szélesorrú békagyík (lat.: Phrynosoma platyrhinos, eng.: desert horned lizard) a békagyíkfélék (Phrynosomatid) családjába tartozó faj, Észak-Amerika nyugati részén honos. Gyakran nevezik őket szarvas varangyoknak, bár nem varangyok, hanem gyíkok.

FELÉPÍTÉS:

Ennek a gyíkfajnak jellegzetes lapos teste van, teste mindkét oldalán egy sorból álló tüskeperem vonul végig. A torok mindkét oldalán némileg megnagyobbodott tüskesor van. Változatos színűek és általában a környezet színéhez alkalmazkodnak, de általában bézs, barnás vagy vöröses a hátuk sötétebb színű kontrasztos hullámvonallal. A nyakukon két sötét folt van, amelyek nagyon szembetűnőek és világos fehér vagy szürke szín szegélyezi. A testük hátoldalán szintén hegyes tüskéket viselnek. A fiatalok hasonlóak a felnőttekhez, de rövidebb és kevésbé hangsúlyos tüsketaraj van a tarkójukon.

ÉTREND:

A szélesorrú békagyík étrendjén elsősorban a hangya szerepel (beleértve a vörös levélvágó hangyát is), fogyaszthatnak még: tücsköket, sáskákat, lárvákat, bogarakat, legyeket, katicabogarakat, lisztkukacokat és néhány növényi részt. Gyakran megtalálhatók hangyabolyok közelében, ahol ülnek és várják, hogy a hangyák elhaladjanak előttük. Amikor laza homokos talajt találnak, rendszerint megrázzák magukat, homokot dobnak a hátukra és csak a fejüket hagyják szabadon. Ez lehetővé teszi számukra, hogy elrejtőzzenek a ragadozók elől és várják a gyanútlan zsákmányt.

ELŐFORDULÁS ÉS ÉLŐHELY:

Dél-Idaho-tól délre Észak-Mexikóig terjednek.

Változatok élőhelyeken találhatóak meg. Finom homokos területeken, a rövid füvű prériktől a lucfenyő erdőkig. A leggyakoribb alfaj (P. solare) megtalálható száraz sziklás vagy apró kavicsos síkvidékeken, dombságokon és alacsonyabb hegyi lejtőkön.

ALFAJOK:

Két alfaj különíthető el: az északi szélesorrú békagyík (Phrynosoma platyrhinos platyrhinos), Wyoming, Utah, Nevada, Colorado elülső része és Oregon délkeleti részei; a déli szélesorrú békagyík (Phrynosoma platyrhinos calidiarum), Dél-Utah, Nevadától Dél-Kaliforniáig, Nyugat-Arizona és Észak-Baja California.

SZAPORODÁS:

A frissek kikelt kicsik 2-2.5 cm nagyságúak az orr csúcsától a faroktőig. Megfigyelték, hogy a picik közvetlenül a kikelés után beássák magukat a homokba. A szülők nem gondoskodnak a kicsikről, így egyből elkezdenek vadászni. A fejükön lévő szarvak már látszanak, mint a bőrük többi részén, de még viszonylag sima felületű. A párzás április végén kezdődik, június a csúcspont és júliusban hirtelen abbamarad. A tojások lerakása a párzás után néhány héttel történik, általában július végén vagy augusztus elején. Észak felé haladva a tojásrakás egyre később történik meg. Néhány faj a tojásokat magában hordozza és a kicsik lerakás közben vagy nem sokkal utána kelnek ki. Mások a homokba temetik a tojásokat, ahol több hetes fejlődés után kelnek ki a picik. A tojások fehérek és lágyak, általában 1.25-2.5 cm átmérőjűek. A tojások száma fajonként változik. Előfordul 10-30 tojás, de általában 15. A leggyorsabban nyár végén és kora tavasszal fejlődnek, amikor rengeteg élelem van. Nincs bizonyíték, hogy egy éves korukra képesek szaporodni, de a második nyaruk végére felnőtté válnak és valószínűleg 3 éves korukra válnak teljesen kifejletté. Egyes fajok elérhetik a 15 cm-es hosszt az orrtól a faroktőig. A legtöbb faj kevesebb, mint 12 cm hosszú. Várható élettartamuk 5 és 8 év között van az Észak-Amerikai sivatagokban.

ÉLETMÓD:

Általában békés gyíkok, de tudni kell, hogy megpróbálják a feji tüskéiket az ujjainkba nyomni, ha megfogjuk őket. Amikor izgatottak testüket levegővel fújják fel, így nagyobbnak tűnnek. Ha egy bokor közelében bukkanunk rájuk, megpróbálnak berohanni alá, hogy menedéket találjanak a fenyegetés elől. Ellentétben a többi békagyík fajjal, a szélesorrú békagyík nem képes vért spriccelni a szeméből.

MEGŐRZÉS:

Gyakori faj, nem tartozik magasabb kockázati kategóriába.

Forrás: wikipedia

Képek: google