Telepes agáma

A telepes agáma (lat.: Agama agama, eng.: common agama, red-headed rock agama, rainbow agama) az agámafélék családjába tartozó faj, legelterjedtebb a Szubszaharai Afrikában. A faj latin nevét korábban taxonként használták, és a különböző populációk mitokondriális DNS-elemzése azt mutatja, hogy különálló fajokat képviselnek. Következésképpen három korábbi alfaj A. a. afrikan, A. a. boensis és A. a. a mucosoensis különálló fajnak tekintendő, illetve a A. a. Acidic Acid szinonima a A. Africana-val.

ALFAJAI:

A telepes agámának akövetkező négy elismert alfaja van:

Agama agama agama (LINNAEUS 1758)
Agama agama africana (HALLOWELL 1844)
Agama agama boensis (MONARD 1940)
Agama agama mucosoensis (HELLMICH 1957)

MEGJELENÉS:

A telepes agáma teljes hossza 13 cm és 30 cm között van. A hímek általában 7-13 cm-rel hosszabbak a közepes nőstényeknél. Színe éjszaka észrevehetetlen sárgásszürke, ahogy testét elkezdik felmelegíteni a nap sugarai, úgy élénkül a színe. A hasi oldaluk fehér, barnák a hátsó végtagok és a farok, közepén egy halvány csíkkal. A farok sávjai jellemzően körülbelül hat-hét sötét foltot tartalmaznak oldalt. A nőstények, a fiatalok és az alárendelt hímek olíva zöld fejjel rendelkeznek, míg a domináns hímek feje narancssárga vagy vörös, lábai kékek vagy bíbor színűek, teste kék/türkizkék alapon, oldalán sárga pettyes. Feje háromszögletű, teste zömök, farka, végtagjai és ujjai hosszúak. Hatalmasra tátható szájában apró, fogszerű szaruképződmények sorakoznak. Ügyesen mászik és gyorsan fut. Teste dísztelen, tarkóján alacsony taraj van, fülnyílása körül tüskés pikkelyek sorakoznak.

ELŐFORDULÁS ÉS ÉLŐHELY:

Bennszülött faj az alábbi területeken: Benin, Burkina Faso, Kamerun, a Zöld-foki-szigetek, Csád, Gabon, Ghána, Guinea, Bissau-Guinea, Libéria, Mali, Mauritánia, Nigéria, Szenegál, Togo. Azaz Nyugat- és Közép-Afrika nyílt élőhelyei, általában sziklás területek és emberi települések.

Kiválóan alkalmazkodott a száraz környezethez. Ezek a gyíkok napközben is aktívak, kivéve a legforróbb órát, amikor még az árnyékos foltok is elérhetik a 37-38°C-ot. Mikor a hőmérő higanyszála ilyen magasra emelkedik, még ők is kénytelenek egy hűvösebb pihenőhelyet keresni.

ÉLETMÓD:

A hímek védik területüket, megküzdenek más hímekkel az adott terület birtoklási jogáért. Az agamák társadalmi csoportokban élnek, mely áll egy domináns hímből, mintegy fél tucat nőstényből és alárendelt hímekből. Az alárendelt hímek csak akkor szerezhetnek saját csoportot, ha felülkerekednek az aktuális domináns hímen, vagy ha alapítanak egy új kolóniát más hímek területein kívül. Csak a domináns hím párosodhat a nőstényekkel. Az alfahím területének központjában általában egy fizikai tárgy, pl. egy szikla vagy egy fa áll, amelyen a gyíkok összegyűlnek. A városi területeken gyakoribbak a hímek közötti harcok, mivel az élhető területek itt kisebbek.

TÁPLÁLKOZÁS:

Elsősorban rovarevők, de tudomásunk van róla, hogy elfogyasztják a kisemlősöket, a hüllőket és a növényzetet is. A nyelvükkel kapják el a zsákmányt, amelynek csúcsát nyálmirigyek borítják, így lehet, hogy a kisebb préda odatapad.

SZAPORODÁS:

A nőstények 14-18 hónap alatt érik el az ivarérettséget, míg a hímek két év alatt. A telepes agáma szaporodási kedve megnő a nedves időszakban, de szaporodnak olyan területeken is, ahol a csapadék állandó. A megtermékenyített nőstény, amikor készen áll a tojásrakásra, az orrával és a karmaival ás egy öt cm mély lyukat. Ezt olyan homokos, nedves, párás talajon teszi, amely fűvel vagy más növénnyel van borítva, és a nap nagy részében kap fényt. Miután elkészült, a nőstény 5-7 ellipszoid alakú tojást rak, amelyek 8-10 hét után kelnek ki. A telepes agáma termoregulált embriókkal rendelkezik (az inkubációs hőmérséklet befolyással van a nemek alakulására), így a hímek 29°C-on kelnek, míg a nőstények 26-27°C között. Keltetés után az utódok mérete 3.7 és 3.8 centiméter közötti, valamint plusz 7.5 centiméteres a farok.

MEGŐRZÉS:

A faj az IUCN vörös listáján nem szerepel.