MEGJELENÉS:
Közepes termetű, karcsú, feltűnően hosszú lábú béka. A nőstények jellemzően 6-8 (maximum 9), a hímek 5-6 (maximum 8) cm hosszúra nőnek meg. Orra sokkal hegyesebb, mint a gyepi békáé. Hosszú hátsó lábait előrehajtva a sarokízület jócskán az orr elé kerül. Nyugalmi pózban hátsó lábainak sarokízületei a test mögött sokszor összeérnek, igen jellegzetes körvonalakat kölcsönözve az állatnak. Hátának színe világosbarna vagy drapp, rajta előfordulhatnak kisebb sötét foltok vagy márványozás, ez azonban sohasem jelentős. Legkontrasztosabb rajzolata a sötét kantár- és halántéksáv, ez rejti a dobhártyát, mely a gyepi békáénál kisebb, és közelebb helyezkedik el a szemhez. Hátsó lábain többnyire jól kivehető a kb. 10 sötét keresztsáv. Hasoldala fehéres, néha kissé rózsaszínes vagy sárgás beütéssel, a gyepi békával szemben egyszínű. A hát és a has színe között fokozatos az átmenet, az oldalakra szintén a szürkésbarnás, esetleg halványsárgás árnyalatok jellemzők. Tavasszal a hímek hüvelykvánkosa világos, a test színéhez hasonló árnyalatú, állaga gumiszerűen ruganyos. Ebihalaik farokzászlója magas, sokszor a hát hátsó kétharmadánál kezdődik, jellemzően kontrasztosan, sötéten foltozott. Az ebihalak ezen kívül magasabb, robusztus testükkel, aránylag rövidebb farkukkal különíthetők el a rokon fajok lárváitól.
ELŐFORDULÁSA HAZÁNKBAN:
Hazánk területén az erdei béka gyakorinak számít (a leggyakoribb barnabékánk), a számára alkalmas élőhelyeken az egész ország területén jelen van.
ÉLŐHELY:
Az erdei béka a lomboserdők jellegzetes faja, kirándulók gyakran találkoznak vele. Hazai tölgy- és bükkerdeinkben mindenütt közönséges. A hegységekben 1000 méternél nem hatol magasabbra, fölötte helyét a gyepi béka foglalja el a környező magashegységekben.
ÉLETMÓD:
Az erdei béka többnyire éjjel aktív, de párás, nyirkos időben nappal is mutatkozhat. Erős hátsó lábainak hosszú ugrásaival halad, menekülés közben a nagyobb példányok 1-2 m-eseket is ugorhatnak. Kirobbanó ugrásainak és rejtőszínének kombinációja miatt könnyen szem elől téveszthető. Az erdei béka az ősz legvégéig aktív marad, a szárazföldön, kövek vagy fatuskók alá húzódva telel át.
TÁPLÁLKOZÁS:
Táplálékát az erdő avarszintjén vagy erdei tisztásokon, sűrű növényzet között keresi. Rovarokra, férgekre, meztelencsigákra vadászik.
SZAPORODÁS:
Peterakóhelyei a tiszta vizű, sokszor időszakos erdei tavak és tavacskák. A szaporodó egyedek az összes rendelkezésre álló víztestet kihasználják. A hímek megfelelő időjárás esetén már február végén, március elején megjelenhetnek ezeknél, a nőstények is hamarosan követik őket. Párzási időszaka elnyújtottabb, mint más korán szaporodó békáké, jellemzően április elejéig-közepéig tart. A hímek nem alkotnak kórust, lágy, halk, gyorsan, ritmusosan kattogó hangjukat nem erősíti hanghólyag. Ahol a gyepi békával együtt fordul elő, sokszor lehet vegyes fajú amplexust megfigyelni, általában az erősebb gyepi hímek karolják át az erdei nőstényeket. A két faj között ugyanakkor hibridizáció nem fordul elő. 400–2000 petéjüket a párok egyenként rakják le gömbölyded csomókba. Az átalakult kisbékák május végén–júniusban hagyják el a vizet, hegyes orrukról, hosszú, csíkos hátsó lábukról többnyire ekkor már jól felismerhetőek.
MEGŐRZÉS:
Az erdei béka hazánkban gyakori faj. Hogy ez így is maradjon, védelmének fontos eleme a szaporodóhelyeit megóvó, továbbiakat létesítő erdészeti kezelés, valamint az egyedek vándorlásának biztosítása. Erdős területeken vezető közutak mentén gyakran válik gázolás áldozatává. A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden kétéltű és hüllő – védett. Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.
Forrás: http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/erdei-beka
Képek: google