Az utóbbi időben egy kicsit “bogaras” lettem, ezért szeretném bemutatni nektek ezt a csodálatosan szép afrikai szarvasbogarat.

Közepes nagyságú, a hím és a nőstény szarvasbogárra szembetűnő ivari kétalakúság jellemző, a hímek nagyobbak a nőstényeknél. A nőstények 32 mm, a hímek  35-58 mm körüli méretet érnek el.

Ebben a részben válaszokat találunk arra a kérdésre, hogy a bizonyos életszakaszokban milyen táplálékra van szükségük, tudtátok pl., hogy nem csak rovarokkal táplálkoznak?

A vadon élő ázsiai víziagámák élvezik a vadászatot, ezért élő rovarokat kell adni nekik. Elsősorban rovarevők, ami azt jelenti, hogy sokféle rovar fogyasztásából nyerik a tápanyag nagy részét. Azonban növényeket, gyümölcsöket és kisebb állatokat is esznek. Megunhatják, ha minden nap ugyanazt kapják, ezért fő a változatosság.

Válaszokat találtok arra, hogy mekkora hely kell nekik, milyen meleg és párás környezet, kell-e UVB izzó és egyéb tartási kérdésekre.

Az ázsiai víziagámák gondozása nem könnyű, mert igényeik nagyon specifikusak. Fán élő gyíkok, vagyis szeretnek mászni és magasan lenni, de kedvelik a vizes közeget is. Ahhoz, hogy lehetőségük legyen természetes viselkedésük gyakorlására egy nagy méretű terráriumra lesz szükség, amiben egy medence is kialakításra kerül.

Egy viszonylag nagyra növő gyíknál fontos szempont, hogy kezelhető legyen és tisztába legyünk a méreteivel.

Az ázsiai víziagámák intelligensek és nagyszerű házikedvencek lehetnek. Azonban nem mindenkinek valók. A baba víziagámák általában nem harapnak, de kerülni kell a túlzott kézbevételt, amíg meg nem szoknak minket.

Ebben a fejezetben megismerhetitek az Ázsiai víziagáma történetét, fizikai adottságait, temperamentumát és viselkedését.

Az Ázsiai víziagáma (lat.: Physignathus cocincinus, eng.: Asian/Green/Chinese water dragon) nagyon impozáns háziállat, de nagy helyre van szükségük és speciális gondozási igényeik vannak, amelyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy boldog életük lehessen. Ha már hozzászoktak jelenlétünkhöz, általában szelídek és könnyen kezelhetők.

Ha előre elkészítünk egy elsősegély csomagot, azonnal kéznél lesz, ha állatunk megsérül vagy megbetegszik, amíg állatorvoshoz nem visszük.

Egy tökéletes világban a háziállatok mindig egészségesek és soha nem sérülnek meg. Azonban minden elővigyázatosság ellenére történnek balesetek. 

Összegyűjtöttük a leggyakoribb betegségeket és azok jeleit, de itt esik szó egyéb egészségügyi kérdésről is, mint pl. a vedlés.

A vadonban egy beteg vagy legyengült kígyó a ragadozók célpontjává válik, ezért a kígyókon nehéz felismerni a betegségek jeleit. Fogságban ez azt jelenti, hogy minden hüllőtartónak résen kell lennie ahhoz, hogy észrevegye a betegségre utaló változásokat.

Ebben a részben válaszokat találunk arra a kérdésre, hogy a bizonyos életszakaszokban mekkora és milyen táplálékra van szükségük.

A vadon élő állatok ritkán táplálkoznak tudatosan, a túlélési ösztöneik diktálnak. Mindazonáltal jelentős különbség van a „túlélés” és a „gyarapodás” között, ezért nekünk, mint hüllőtartóknak meg kell találnunk az arany-középutat az állat egészséges testi fejlődése és a megfelelő táplálás között. 

Hogyan teremtsük meg a legmegfelelőbb élőhelyet királypitonunk számára?!

A királypiton terráriumok lehetnek nagyon egyszerűek, de összetettek is, ez mind csupán rajtunk múlik, hogy milyen elemekkel gazdagítjuk élőhelyét. A királypitonok félénk állatok (félénkebbek, mint a többi kígyó), és menedéket keresnek egy kis, sötét zugban. A nap nagy részében barlangokban vannak, és éjszaka jönnek elő. 

Talán az egyik legizgalmasabb rész egy kezdő számára a nem meghatározása és a kézhez szoktatás.

A kígyók mentális egészségükhöz nem igényelnek társadalmi interakciót, de a rendszeres kézbevétel segít a kígyónak szelídnek maradni, és jó alkalom lehet a testmozgásra.